Szeretném megköszönni az iskola részéről az együttműködést, a helyszín, technikai felszerelésbiztosítását, és nem utolsó sorban részvételedet a megnyitón. Nagy öröm volt számomra, hogy volt kollégáim, barátaim is önkéntes munkájukkal, szabadidejük feláldozásával segítették a program megvalósulását.( Késmárki Tibor, Zsibókné Pannika, Kovács László, Steiner Eszter, Blattné Barbi, Péteri Tibor). Szintén köszönöm a diákok folyamatos jelenlétét a teaházban, és akik bizony a verseny lebonyolításában is segédkeztek, megtanultak néhányan bíráskodni is. (Nyilas Rebi, Kása Andi, Bodor Viki, Loósz Veronika, Lukács Laura, Gimesi Laci)
A rendezvény úgy gondolom mindenképpen sikeres volt, az iskola jó hírét sok helyre elvittea sajtó. Jelen volt, érdeklődött több újság, rádió, TV csatorna is, sokan jöttek fotózni, riportot készíteni. Nagy dolog, hogy többek között itt volt Breandan Vallance , 2009-es világbajnok, Bodor Bertalan Pécs210 hírvivő, Kocza István, a WCA magyarországi delegáltja, Nagy Olivér , a Magyar Rubik Kocka Rajongói Klub alapítója és még sok nagyon jó kockás.
A megvalósult programokról kicsit részletesebben:
Február 4-én érkeztekPécsre az első vendégek, szervezők az ország különböző pontjairól ( Győr, Szeged, Jászárokszállás, Budapest, Pellérd), miközben Breandan is szerencsésen landolt Budapesten. Az utolsó simításokat végeztük el előkészületi munkáinkkal kapcsolatban.
Pénteken délután már a meghirdetett kezdési idő előtt kezdtek szállingózni az első diákok a pécsi és környékbeli iskolákból, közben megérkezett a Budapestiek többsége is. Így a segítség is be volt biztosítva, időben el tudtuk kezdeni a versengést. A szomszéd iskolából egy osztálynyi kisdiák ült le a „nézőtérre” több versenyzőt kísérő szülővel barátokkal együtt és figyelték az eseményeket. Sok szép eredmény született, ezek kihirdetésére még aznap sort került.
Szombaton reggel a regisztrációt követően a hivatalos megnyitód után Kiss Zoltán János szólalt fel, a pécsi kockások nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Mészáros László szervező a helyi szabályokról szólt, majd én mutattam be az EKF projektet, céljait, beruházásait néhány szóban, hívtam fel a 2010-es évrendezvényeire a figyelmet.
Egész nap pörögtek a versenyszámok egymást követően, előzetesen megadott időbeosztás szerint, csak ebédelni hagytunk egy szünetnyi időt. Megszületett az a nem hivatalos világcsúcs, amire nagyon vártunk. A „megaminx” nevű játék egyszeri kirakásának világcsúcsát eddig is tartó Bodor Bálint megdöntötte a saját rekordját (57.94 sec.) és ugyanebből az átlagkirakás világcsúcsát is beállította. ( 1:02.68). Gratulálunk!
Vasárnap folytatás következett, de már csak fél napunk volt vissza, ami hamar el is telt, 13.00-kor eredményt hirdettünk. A legeredményesebbek Breandan Vallance (3 arany), Bodor Bálint (3 arany)és Bodor Bertalan, Héjja Norbert ( 2-2 arany) lettek.
Az eredményhirdetéskor Kocza István a magyarországi WCA delegált mondta el, hogy a verseny lebonyolítása teljesen megfelelt a hivatalos versenyek elvárásainak, gratulált a megszervezéshez. Megköszöntük mindenki önkéntes munkáját azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ilyen színvonalon ez a verseny és meghívtam mindenkit Pécsre, 2010-ben legyenek vendégei Európa Kulturális Fővárosának.
Pécs, 2010. február 8.
Bodorné Péter Judit főszervező
Utolsó frissítés ( 2010. február 15. )
határon túli találkozó
Írta: Administrator
2010. január 22.
„Határon Túli Magyar Diákok Művészeti Találkozója”
Beszámoló
Ez év 2009. november 17-21-én rendeztük meg a kézdivásárhelyi, révkomáromi iskolák, zeneiskolák részvételével a találkozót. Sajnos a Zentai Zeneiskola az utolsó pillanatban visszamondta a meghívást a sok megbetegedésre hivatkozva.
Az erdélyi vendégek busza kedden a késő esti órákban érkezett meg, ők már szerda reggeltől vettek részt a különböző, számukra tervezett programokon. Szerdán délben futott be a felvidéki vendégek vonata, velük ebéd után lehettünk együtt.
A tanár kollégák találkozhattak iskolánk zene, és ének tanáraival, lehetőségük volt bemenni szakos órákra is, igényük szerint. Ez mindenképpen hasznos volt számukra.
Jól működött az a dolog, hogy a diákok a vendégfogadóikkal bementek saját óráikra (ebből az egyik osztályfőnöki volt), hiszen így szinte minden diák személyesen is érintett lett.
A fellépések és a próbák előtte szintén külön programot jelentettek, ez volt talán leginkább kihívás mindenki számára. A közös koncertre sokan voltak kíváncsiak, tanárok, szülők, diákok egyaránt. Először meghallgattuk az egyházi kórusműveket a Bazilikában, majd a Dóm Múzeumban élvezhettük, tapsolhattuk meg a vendég iskolák műsorát.
Ez után jól esett a közös együttlét, táncház, énektanulás, játék. Nagyon rövid idő alatt, jó hangulatban, észrevétlenül kovácsolódott össze a gyermek közösség, ez az este is biztosan megmarad mindenki emlékezetében. Talán ez volt az a program, ami a legnagyobb örömöt jelentette mindenki számára. Megtanultunk egy pécsi, egy révkomáromi s egy kézdivásárhelyi népdalt, a gyermekek s tanárok együtt, összekapaszkodva táncoltunk, mulattunk.
Utolsó napon maradt idő arra, hogya vendéglátók és vendégeik közösen tölthessenek egy kis időt, vásároljanak, kiránduljanak, lovagoljanak s ki mint, választása szerint, szabadon.
A kollégákat a Püspökség vendégelte meg kétszer (Mohácson ill. Pécsett a Püspöki Pincészetben), majd pénteken este egy kötetlen találkozásra, vacsorára került sor az iskola udvarán és ebédlőjében. Két kollégánk biztosította az ételt, bográcsban főzött számunkra. Mindenkinek hasznos volt az este, hiszen a munkanapokon csak elfutunk sokszor egymás mellett. Most egymással és a vendégekkel is volt lehetőségünk beszélgetni, énekelni.
Komoly terveket szövögettek a kollégák a következő találkozásról beszélve. Mielőtt elváltunk, csak az vigasztalt mindenkit, hogy hamarosan, talán tavasszal ismét találkozhatunk.
Az iskolai programokon túl jutott idő múzeumlátogatásokra, játszóházra, városnézésre, sportvetélkedőre és szabadidőre is a családokkal.
Kivétel nélkül minden programon részt vettek kísérőként a Rákóczi Szövetség helyi, iskolai szervezetének tagjai. Jó érzés volt látni, hogy jönnek, érdeklődnek, mikor, miben tudnának segíteni, lehetett rájuk számítani maximálisan. Ők nem véletlenül lettek RSZ tagok, ez tisztán látszott.
Szombaton hajnalban elbúcsúztattuk az utolsó vendégeket is, hét végére minden résztvevő nagyon elfáradt, jól esett a pihenés hét végén.
Köszönjük a Rákóczi Szövetség mindennemű támogatását, a programok milyenségében, tartalmában sokat jelentettez. A megítélt támogatásból múzeumlátogatást, közös buszos kirándulást szerveztünk, játszóházba vásároltunk alapanyagot (mézeskalács-hímzés, gyertyaöntés), a közös bográcsos vacsora alapanyag szükségletét és egyben az átadott ajándékok árát fedeztük.
Munkájukhoz a továbbiakban is sok sikert kívánunk!
„Nincs rá időm, csak egy újabb kötelezettség”- mondhatná sok ember az ellen való érvnek, hogy belépjen ebbe a szövetségbe. Pedig ez a szövetség egészen mást jelent, mint csupán egy szervezetet amely újabb délutánokat vesz el az embertől.
Közös munkával előre megtervezett módon elégettük a telet, elbúcsúztunk tőle úgy, ahogy azt kell, mint elődeink is tették sok-sok éve. Úgy gondoljuk elég volt a télből, jöhet a tavasz. A hatás kedvéért nagy zajt is csaptunk a Papnövelde u.-i iskolaépületben, néhányan komolyan véve a felszólítást farsangi jelmezbe öltözve. Nem is bánták meg, ezzel nem csak a jó hangulatot fokozták, hanem meg is nyerték a 11-es lányok a fő jutalmat, a tortát. A fánkevő versenyre is jelentkeztek többen, ezt Kovács Pali és segédje, Lápossy Fanni nyerték, jutalmuk meglepi volt, kaptak még egy fánkot. :-) A többiek sem panaszkodhattak, mert fánk, zsíros kenyér, innivaló mindenkinek jutott. A zenét Czopf Marcinak és Pilári Áronnak köszönhetjük, míg a tűzrakásban Major Isti segédkezett. Nagyon jól sikerült a a kicsinyke máglya, a nagy lángok között hamar elégett a TÉL mindenki megelégedésére. Jól sikerült az első DÖK-ös farsang, szeretnénk, ha ebből is hagyomány válna, és jövőre még többen eljönnének, főleg jelmezben.
DÖK és SZMISZ 
