05
MáJ
2017

Gimnáziumi ballagás

2017. május 4-én került sor két 12-es gimnáziumi osztályunk ballagására.

A 40 tanuló az iskolában vette át tarisznyáját, és tanáraikkal átvonultak a kisebbek sorfalai között dobolva, énekelve,  ünnepélyesen a székesegyházba, ahol 15:00 órakor kezdetét vette az ünnepi szentmise.

Nagy Norbert atya, püspöki biztos köszöntötte az egybegyűlteket, és celebrálta a szentmisét. Homíliájában Szent Flóriánt, a nap szentjét emlegette. Több – főleg fiú – gyermek álma, hogy valami fontos ember legyen, tűzoltó, katona, rendőr. Szent Flórián vértanú mindhárom volt egy személyben, ráadásul keresztény, aki őrzi, vigyázza testvéreit, és meghozza értük áldozatát. Példaképe – Jézus is életét áldozta értünk. A szentleckében az Apostolok cselekedeteinek részlete arról szólt, hogy az Etióp kincstárnok kocsiján utazva Izaiás próféta könyvét olvasta, de csak Fülöp magyarázatára értette azt meg. „Érted-e, amit olvasol?” Értitek-e, hogy mit olvashattok az életben? – Ebben segítünk nektek – tanárok, szülők, hitoktatók. Jó lenne, ha értenétek a világ kihívásait és hitből fakadó válasz születne bennetek. Mindehhez a nyitott lelket megsegíti a Szentlélek – legyen inspiráló az egyházhoz tartozás, a tanok, a szentségek hatása.

Ezen gondolatok után Norbert atya felolvasta dr. Udvardy György megyéspüspök ballagókhoz és ünneplőkhöz intézett levelét, amelyben biztatja a tanulókat, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot a Szent Mór Iskolával, és nézzenek majd be, tekintsék meg a most beindult változások eredményét is. Hitről, gyökerek fontosságáról, magasság és mélység érzékeléséről szólt a levél folytatása, majd áldását küldte a ballagókra Krisztus szeretetében.

A szentmise zenei szolgálatát a Vegyeskar látta el, Stauróczky Balázs és Tumpekné Kuti Ágnes vezetésével, Gyöngyösi István orgonista közreműködésével. Az ünneplő tömeg nagyon fölemelően énekelte az antifonákat, zsoltárokat, szentmise részeket és népénekeket.

Az áldást követő ének után rövidesen a Magyar Himnusz közös éneklésével indult a ballagási ünnepély, amelynek narrátora Abai Márta volt.  Mindjárt a köszöntés után a 11-esek búcsúzóját konferálta, amelyet Schrem Borbála, Standovár Anna és Schauermann Kristóf adott elő. Ez egy nagyon kedves és szellemes visszatekintés volt a közös iskolai élményekre, amelyeknek folytatásából  a ballagók bizony már kimaradnak, de ők még egy évig benne élnek. A záró motívum az volt, hogy az érettségivel a „hegyre” indulnak a társak, akik jövőre már hiányozni fognak.

Szép színfoltja volt az ünnepélynek a Fuvola-trió műsora: Mozart Larghetto-ja, melyet Zetz Kristóf, Standovár Anna és Izsák Eszter játszott, hősiesen küzdve az önálló repülésre indult kottával…

A ballagó diákok nevében Gáspár Kata, Sándor Luca és Réti Márton búcsúzott. A tényleges mondanivalóhoz – egy szépen és érzelmekben gazdagon megfogalmazott köszönethez – jópofa keretet képezett a facebook stílusában megfogalmazott, sőt, igazi leveleket, smájlikat és lájkokat tartalmazó dokumentumok felidézése, amelyeket tanáraik osztottak meg egymással a szervezés időszakában.

A Cselló-Kvartett műsorával folytatódott a program. Csányiné Imre Zsuzsanna növendékei: Simon Zsuzsanna, Örkényi Zsuzsanna, Sörfőző Bence és Schauermann Kristóf játszották Werner De Bleser. Egy könnyes nap c. művét.

Gimnáziumi igazgatóhelyettesünk: Lukács Zsuzsanna igazi és szimbolikus kapukat emlegető beszédével folytatódott az ünnepély:

 „ Én vagyok a kapu.

Aki rajtam keresztül megy be üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.”

Főtisztelendő Nagy Norbert atya!

Kedves szülők, vendégek, tanártársaim! Kedves tizenkettedikes diákok!

A mai délután mindannyiunk életében örökre emlékezetes marad. Olyan pillanatot élhetünk át, amelyben összefonódik a múlt a jelen és a jövő.

Először egy kis utazásra hívnám hallgatóimat az emlékeink között. A jelenlevők közül bizonyára mindenki emlékszik arra a 12 évvel ezelőtti verőfényes őszi napra, amikor szinte ugyanezek a diákok izgalommal, félelemmel és kíváncsisággal, de mindenképp nagy büszkeséggel szívükben vonultak be a templomba egymást kezét szorongatva, hogy elinduljanak egy közös úton. Eltelt 12 esztendő és ismét összegyűltünk itt a Székesegyházban, hogy láthassuk amint gyermekeink, tanítványaink áthaladnak a kapun. Hatalmas ez a kapu, amely két világot választ el egymástól. Az ismert szentmóros világot és a az ismeretlen  világot.

Kitárul majd a kapu, beáradnak a májusi fények és illatok és végre feltárul előttetek az út, az utatok eddig ismeretlen folytatása, amelyre olyan kíváncsiak vagytok. Megfeszülnek az izmok, koppannak a lépések, áthaladtok a kapun és út magához vonz, rabul ejt. Felejthetetlen pillanat.

Együtt, közösségként vagytok itt, de mindenki másképp van jelen  a helyzetben:
van aki még bizonytalan, hogy tényleg induljon-e visszaszalad elbúcsúzni és erőt meríteni.
van aki türelmetlenül babrál futócipője összegabalyodott fűzőjével
van aki a napszemüvege után kutat a táskája mélyen, nehogy az éles fény elvakítsa
van aki elveszetten nyomkodja a mobilját, mert nincs elég térerő, hogy letöltődjön a GPS-alkalmazás. és
van aki belekarol a mellette állóba.

A kapu kitárul, de mi van a kapun túl? Ha felszínes választ akarnék adni erre a kérdésetekre, azt mondhatnám, hogy a lehetőségek tárháza. De semmiképp sem szeretnélek félrevezetni Benneteket. A kapu mögött a sok csodálatos dolog mellett próbatételek és csapdák is leselkednek rátok.

Manapság egyre többet hallunk a kapunyitási pánikról. Egy-két generációval ezelőtt még nem létezett ez a tünet-együttes. Egyre több fiatal szenved attól, hogy nem tud dönteni, hogy halogatja ad öntést. A rengeteg kínálkozó választási lehetőség közül nagyon nehéz kiválasztani a helyeset. És tényleg csak egyetlen helyes létezik? Elbizonytalanodunk. Félünk a bukástól, a kudarctól, a rossz döntések következményeitől.

A kapu kitárul, beárad a fény és tompán bezárul mögöttetek. Elszorul a szívetek, ha arra gondoltok, hogy már nincs mit tenni, nem mehettek vissza.

Elbizonytalanodtok, hogy nincs elég eszköz a kezetekben, ha baj van.
Ne féljetek!
Isten házából keltetek útra, bízzatok Istenben, hiszen fontos küldetésetek van.
Ne aggódjatok! Bízzatok magatokban! A készület 12 éve alatt nagyon sok útravalót gyűjtöttetek össze.
Megbizonyosodhattatok arról,
hogy a tudás magában nem ér semmit imádság nélkül.
hogy mennyire fontos az Istennel való kapcsolat, mert abból erőt és biztonságot nyerhettek.
hogy kell hogy legyenek vágyaitok, céljaitok. Ezek irányt és lendületet hoznak az életetekbe.
hogy van befolyásotok arra, ami körülöttetek zajlik
hogy nélkülözhetetlen a gondolkodás képessége
hogy az együttműködésben  micsoda hihetetlen energiák rejlenek.
hogy az emberi kapcsolatok minden virtuális felületnél fontosabbak
hogy köszönetre és dicséretre mindenkinek szüksége van.

Készen álltok az útra. A kapu kitárul, bátran lépjetek ki rajta.

Útravalóul Weöres Sándor versét teszem a tarisznyátokba:

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Isten áldjon Benneteket!

Ezek után – Ola Gjeilo: Ubi caritas c. művét (Ahol szeretet, ott jóság, ott Isten)  énekelte a Vegyeskar.

Végül a hagyományos díjátadási ceremónia következett, amelyet Gyetvainé Szenczi Erika igazgatónő vezetett.

Ennek keretében:

Szent Mór Díjban részesült:

Örkényi Zsuzsanna, Kiss Boglárka és Tóth Eszter

Könyvjutalomban részesült:

Réti Márton, Sándor Luca, Gáspár Kata, Martos Hanga, Számel Kata, Horváth Hajnal és Wintermans Katalin

Püspöki dicsérő oklevet kapott:

Mihovics Szebasztián

A záróének Bárdos Lajos Boldogasszony kánonja volt, melyet a Vegyeskar énekelt.

Köszönjük mindenkinek a mai szentmise és ünnepély emlékezetessé tételét!

KÉPGALÉRIA

Késmárki Tibor fotóiból

Velner Eszter fotóiból