10
JúN
2017

A 8. évfolyam ballagása

 2017. június 9.

Ahogy az ünnepély egyik szónoka említette, első nagyobb mérföldkő sokak életében a 8 éves általános iskolai életszakasz zárása. Ennek méltó megünneplésére gyülekezett a két 8. osztály a Papnövelde úti épületben, hogy tarisznyával, virágokkal fölszerelve végigvonuljanak iskolájukon és a székesegyházhoz vezető úton, ahol a kisebbek díszsorfala között haladhattak énekelve igazgatójukkal és tanáraikkal karöltve.

Az ünnepi szentmisét Nagy Norbert atya, iskolánk püspöki biztosa celebrálta, aki nagy szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket. Idézte a bevezető ének; az „Örvendezzünk jertek” gondolatait, amelyet Gyöngyösi István orgonista vezetésével énekelt a szép számú gyülekezet. “Nyissuk ki a lelkünk” – örömben, bár egyik szemünk sír, hiszen búcsúzunk. Életünkben többször átlépünk valamely szakaszon, közben növekszünk, és ezt jó, ha méltón megünnepeljük.

Norbert atya homíliában tovább beszélt az ünneppel kapcsolatos személyes gondolatairól; köszöni a tarisznyát – így lélekben ő is ballaghat velük. Emlékezteti egy korszak lezáródására, a 8 elmúlt évre, amely két részből állt – a kisiskolás és a fölsős korszak. Új időszak következik, sokan maradnak nálunk gimnáziumban, többieknek kívánja, hogy jó szívvel emlékezzenek a szentmórra.
Sokszor tele vagyunk aggodalommal, és telepakoljuk a gyerekek tarisznyáját, sok minden fontosnak tűnik. De melyik a legfontosabb – ahogy az írástudó is kérdezi Jézustól az evangéliumban. Bennetek is fölmerül, hogy mi a legfontosabb? Annyi a kínálat, a kísértés – bizony szelektálni kell, ami nem könnyű, nem tudunk mindent befogadni. Hogyan választotok, milyen életutat, mit kezdtek a nyárral, az új évek folytatása előtt. Saját ballagására is szívesen emlékezik. Néhányan könnyezik az elmúlást, ő inkább csak örömet érzett, s a vonzó szabadságot. Legfontosabb, a hitünk lényegét jelentő szeretet: teljes erőmből – mit szeressünk így; Jézus mondja, hogy Istent és embertársadat. Mennyiszer vagyunk önzők, pedig jobb akarni azt, hogy ne csak nekem, hanem a másiknak is jó legyen!

Ha ezt megértjük, nem járunk messze Isten országától, ez pedig bennünk – és közöttünk van. Isten azért teremtette a világot, hogy itt éljünk, majd innen majd az ő országába érkezzünk.

Gondolatok az iskolatársak könyörgéseiből: Uram, adj nekik erőt – segítsd őket iskolánk méltó képviselőjeként kilépni – életük nehéz pillanataiban találják meg a Hozzád vezető utat – töltsd el szívüket szeretettel, hálával – ajándékaidat megismerjék és neked tetsző módon kamatoztassák!

A szentmise után kezdetét vette a ballagási ünnepély, melyet a Magyar Himnusz közös eléneklésével kezdtünk.

Ezután egy vers következett, melyet Horváth Lola 7.b) osztályos tanuló mondott el: Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Bayer László igazgatóhelyettes beszédét egy rövid történettel kezdte, melyben egy fiatalember fél órával hamarabb érkezett a randevújára, és türelmetlenkedni kezdett. Egy törpe kérdi, hogy mi a gondja: „Szeretném, ha előre forgathatnám az idő kerekét!” Erre kapott egy megcsavarható gombot, amivel a törpe szerint bárhová juthat az időben. Addig csavargatta a gombot, amíg elmúlt az idő. Tudom, hogy ti is biztosan szerettétek volna az idő kerekét időnként meggyorsítani egy-egy unalmas órán, egy-egy nehezen véget érő tanévben. Megismertünk benneteket ügyesnek, sikeresnek, egymásért izguló, küzdő, másikat segítő tanulóként. Bizonyítottátok, hogy a befektetett munka eredménnyel zárul, hiszen 31-en itt lesztek gimnazisták. Itt sajátítottátok el keresztény értékeinket, emberi együttélés legfontosabb szabályait: tisztességet, hűséget, becsületességet, hitet. Rakjátok tarisznyátokba és kamatoztassátok mindezt életetekben! Ez ez ünnep alkalmas arra, hogy köszönetet mondjatok szüleiteknek, tanáraitoknak. A bölcsek szerint az élet olyan, mint egy malom. Csiszolódást okoz, sok minden függ attól, hogy milyen anyag kerül a malomba. Lélekben megerősödve, feltöltődve lépjetek életetek új szakaszába!

Gitárzenével folytatódott az ünnep: Francisco Tarrega spanyol zeneszerző művét Bagarus Bence 8.b) osztályos tanuló (Pétery Tibor gitártanár tanítványa) adta elő nagy sikerrel.

A 8. évf. nevében Keresztesi Róza és Barkó Márton beszélt:
Úgy tartja a bölcs mondás, hogy „Mindennek eljön az ideje”. Elgondolkoztak rajta. Nemrég várták az évvégét, de most elbizonytalanodtak. Felidézték az iskolába érkezés izgalmát, örömeit. A fölsőben a sok új tanár, a sok érdekes dolog – matematika, történelem, fizika, kémia… Aztán jöttek a hétköznapok, tanulni, tanulni, tanulni – kellett volna. Felcseperedtek. Sok jó dolog történt velük, az iskola hagyományos eseményei – szellemi és lelki fejlődésük itt zajlott. Köszönik a tanárok segítségét, a biztatást, elmarasztalást… Klári néni és Vince bácsi különösen nagy hatással voltak rájuk. Szülőknek, nagyszülőknek is köszönik a biztonságos hátteret. Diáktársaktól is elbúcsúznak, jókívánságaikat üzenik. Tudják, hogy ez mérföldkő életükben.

A beszédet záró idézet: Tolkientől való (Gyűrű ura – Frodo éneke):

Indul a küszöbről az Út:
Ha nem vigyázok, elszelel;
Felkötöm én is a sarut,
Gyerünk utána, menni kell,

Utak találkozása vár,
Futok, a lábam bizsereg –
Csak ott lehetnék végre már!
Aztán hová? Ki mondja meg?

Ismét zene: a Kamarakórus a Gaudeamus Hodie kezdetű kánont énekelte, Zsoldos Csaba vezényletével, szépen tisztán, finoman, mégis magabiztosan.

A 7.b) osztályos Bánkuti Róza búcsúbeszéde következett:
Bezáródik egy kapu, és kinyílik egy másik – új élményeket, feladatokat tartogatva. Örül, hogy megismerhette őket, barátokat szerezhetett közülük. Emlegette a felejthetetlen Erzsébet tábort – a beszélgetéseket. Erős kötelékek alakultak ki; sajnálja, hogy mindennek most vége. Reméli, hogy ők is szívesen emlékeznek vissza az együtt töltött évekre. Sok sikert, örömöt, boldogságot kíván nekik a 7. évfolyam nevében: „Isten kísérjen titeket a továbbiakban!”

Gyönyörű volt ezután hallgatni Osvald Otiliát, aki a Hazám, hazám, édes hazám c. erdélyi népdalt énekelte.

Végül Gyetvainé Szenczi Erika igazgatónő könyvjutalmakat adott át – nagy tapsok kíséretében – szorgalomért, különböző sikerekért, példamutatásért, közösségi munkáért a következő tanulóknak:
8.a) osztály: Abai Ágnes, Horváth Márk, Simon Balázs, Viniczai Hanga, Závor Dóra

8.b) osztály: Bagarus Bence, Blatt Kitty Barbara, Kalotai Zorka, Keresztesi Anna Róza, Urbán Emma

Végül hagyományainknak megfelelően régi himnuszunk; a Boldogasszony, anyánk közös éneklésével záródott a szép ünnepély.

KÉPGALÉRIA

Késmárki Tibor fotóiból

Gyöngyösi István fotóiból

Biró Bálint fotóiból