11
JúN
2017

Bérmálás


„S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd nevemben küld az Atya,
megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”
(Jn.14.26)

Ezek a szavak találhatók azon a 29 emléklapon, amelyet a Pécsi Székesegyházban 2017. június 11-én kaptak azok a Szent Mór Iskolaközpontba járó diákok – és egyik tanáruk – , akik aznap részesültek a bérmálás szentségében.

Katolikus hitünk fontos állomásai a szentségek felvételének napjai. Ezekre felkészülve és nyitott lélekkel érkezünk, és hisszük, hogy megváltozik tőlük életünk.

Az ünnepi szentmise Szentháromság vasárnapjára esett, ami külön alkalom arra, hogy Isten titkain és velünk való szándékain elgondolkozzunk.

A szentmise főcelebránsa Pavlekovics Ferenc pasztorális helynök úr volt, aki homíliájában emlékezetes gondolatokat osztott meg az ünneplőkkel.

 

A beszéd elején egy kedves kitalált történet állt, amelyben egy angyal nézi a betlehemi Szent Családot, az egyszerű embereket és egy síró csecsemőt, és megkérdezi a Jóistentől, hogy komolyan rájuk akarod bízni az emberiség üdvösségének ügyét? Nincs „B terved?” De Isten bizalma megingathatatlan. Benned is megbízik. Ezután arról volt szó, hogy a bérmálkozó vizsgája nem itt van, hanem majd, ha kilép az ajtón. Mit kezdtek ezzel a küldetéssel? A legenda szerint a római katonának anyja adta oda a pajzsot harcba induláskor – ez jelképe lehet annak, hogy nem üres kézzel indultok, és hogy fontos küldetésetek van. Visszavárjuk a küldetés résztvevőit. A Szentlélek 7 ajándékára nagy szükségetek lesz. De ez tényleg ajándék. Ti döntitek el, mit kezdtek vele. Mint Karácsony után sokan – visszaváltják, becserélik, van, aki ki sem csomagolja. Higgyétek el, hogy pont azt kapjátok, amire szükségetek van. Minden egyes ember az élet minden pillanatában pont azt kapja az Úrtól, ami akkor éppen kell neki! Az élet ajándékai – vigyétek az Örömhírt! Újabb szemléletes és kedves történet; egy kisfiú postás akar lenni, mert látja, hogy mindenki várja és örömmel nyit neki ajtót. Aztán észrevette, hogy néhányan mégiscsak szomorúak és sírnak a postás távozása utáni percekben – rossz hírt kaptak. Ez a kisfiú elhatározta, hogy ő mindig csak jó hírt vivő postás akar lenni! Ahogy a bibliában is elhangzik, hogy szép a lába a jó hírt hozónak. Itt következik az a gondolat, hogy ha megfigyeljük magunkat, a templom előtt jó kedvünk van, örülünk, tréfálkozunk, majd belépve lefelé fordítjuk tekintetünket és komorak leszünk. Az ég felé – és egyre tovább, távolabb – kell néznünk, és a derűnket nem elveszítve. Hiszen szép a feladatod: „Tedd jobbá a világot!” A világot Isten jónak teremtette – „látta Isten, hogy ez jó…”. Folytasd a teremtést, építs! Neked is meg kell mindazt tenned, ami tőled telik! Pünkösdkor a tanítványok bezárkóztak, féltek, elbújtak, majd a Szentlélek hatására előjöttek és a a 4 világtáj felé elindultak, hogy hirdessék a jó hírt, új életet kezdtek. A megújulás titka a Szentlélek, ha bennünk van, nem okozhatunk sehol senkinek csalódást. Utolsó szemléletes gondolat a bérmaszülő kezére vonatkozott, melyet a szertartás alatt a bérmálkozó vállán tart – ez jelenthet sok mindent:  Közünk van egymáshoz, partnernek tekintelek, és ez egyben garancia is az alkalmasságra, imádkozom érted, segítelek téged,  „tűzbe teszem érted a kezem”.  Éljük egymás életét! A szentbeszéd végén mindenkihez szólt Ferenc atya, és kérte, hogy imádkozzunk mindnyájan értük még ma – legalább egy Miatyánkot. A bérmálás mindnyájunk ünnepe. A lélek köztünk marad. (Én veletek maradok a világ végezetéig…)

A homília után következett a hagyományos keresztségi fogadalom megújítás, amelyben már felnőtt fejjel valljuk, hogy ellene mondunk az ördögnek…

Ezután került sor a tényleges bérmálási ceremóniára, amelyben szent olajjal kente meg mindegyikük homlokát a pasztorális helynök, majd kedvesen kezet fogva a bérmálkozóval és a bérmaszülővel tényleg azt a derűt és szeretetet nyújtotta, amelyről az előbbiekben beszélt.

A zenei szolgálatot a Vegyeskar biztosította, Stauróczky Balázs, Tumpekné Kuti Ágnes és Gyöngyösi István közreműködésével. A népéneken kívül sor került Palestrina: Jesu rex admirabilis és Horváth Márton Levente: O salutaris hostia kezdetű művének előadására is.

A szentmise záróéneke (Hozsanna 105.) illett az egész esemény alapgondolatához és a Szentháromság vasárnapjának lelkületéhez:

Szentháromságnak életem, halálom,
S testemmel együtt lelkemet ajánlom.
Tégedet imádlak,
Mindörökké áldlak:
Oszthatatlan Istenség,
Háromságban egy Fölség.

KÉPGALÉRIA
Schrem Balázs fotóiból