19
JúN
2017

Te Deum – Évzáró szentmise és ünnepély

 „Táplálta őket, a gabona javával, 
S a kősziklából jóllakatta őket mézzel.
Alleluja, alleluja.” 

Így hangzott fel Úrnapján a mise Introitusa.

Nagy Norbert atya köszöntötte az egybegyűlteket, és említette, hogy ma Jézus testét és vérét mutatjuk a világnak, vele táplálkozunk, Ő ad nekünk erőt hitünkben, hogy igazán növekedjünk és hálát is adjunk.

A homíliában említésre került Ferenc pápa rendelkezése, hogy 2020-ban Budapesten szervezzék meg az 52. Eucharisztikus Világkongresszust, melyet a mai napon hirdetünk meg. Utoljára 1938-ban volt ilyen esemény Magyarországon, akkor írta Koudela Géza a kongresszus indulójaként Bangha Béla szövegére a  „Győzelemről énekeljen” kezdetű dalt, melyben Krisztus vándorlásunk társa lett.

Az egész a Szentségimádásról szól. A szentmise csúcs és forrás – Jézus testét és vérét adja értünk. A kongresszus előkészítő eseményei között lesz egy ereklyéket tartalmazó kereszt körbevitele az országban. Újuljon meg hazánk! Ma országszerte úrnapi körmenetek vannak. Jézus teste és vére erőt ad a szenvedések legyűrésére – pl. segít egy egész tanévet kibírni (!), melynek a végén hálát adunk. Annyi mindent kaptunk… Norbert atya maga is hálás – értünk, a sokaságért, az erőnkért, a békéért, a tanulási lehetőségekért, a hívő családokért, kiváló tanárokért – ez mind-mind ajándék. Néha küzdeni kell, de erőt is kapunk, ezért ma hálát adunk.

Könyörgések:

Elballagók kérik a segítséget a szentmórban kapottak továbbviteléhez.

A nyári szünetben sem feledkezzünk meg Rólad!

Segítsd meg a betegeket és a tisztítótűzben szenvedőket, ne feledkezzünk meg imádkozni értük!

Hálát adunk a tanév kegyelmeiért, áldd meg tanárainkat, nevelőinket!

Könyörgünk hazánkért és vezetőiért, bölcsességért.

Hála az óvodai életben kapott segítségért – hitből hit, szeretetből szeretet, erő a nyárra.

Áldozáskor a Vegyeskar elénekelte Horváth Márton Levente: O salutaris hostia (Ó üdvösséges áldozat) kezdetű művét, majd elindította a Communiot:

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne.”

A zenei szolgálat vezetői voltak: Gyöngyösi István, Stauróczky Balázs és Tumpekné Kuti Ágnes.

Áldás előtt elhangzott a nagy közös TE DEUM LAUDAMUS – a “Téged Isten dicsérünk” kezdetű hálaének, majd hagyományosan a régi himnuszunk; a “Boldogasszony Anyánk” zárta a szentmisét.

Gyetvainé Szenczi Erika igazgatónő ünnepi beszédét is az úrnapi gondolatok jegyében kezdte, és mindez jól illett a most lezárandó tanévünk kezdetén elhangzott évnyitó alapgondolatához, melynek lényege a JELENLÉT. Az időközben átvett új kápolnánkban is ott az Oltáriszentség jelenléte, amely erőt adhat ahhoz, hogy mi is ténylegesen jelen legyünk társaink, szeretteink életében, és nem utolsósorban az iskolában – a tanulásban. Mivel ezt sokan meg is tették, máris kezdődhet a dicsőséglista ismertetése. (Részletesen a cikk végén olvasható.)

Az esemény zárásaként először a kicsiknek szánt mese hangzott el az öntelt pingvinről, aki élvezettel csodálta saját magát, és az ide-oda szállongó felhőknek dicsekedett. Mégis unalmasnak találta az életet. Egy sirállyal beszélgetve tudta meg, hogy más pingvinek is léteznek, ezért azonnal útnak indult, vállalva a fáradságot, hogy találkozzon velük. A kérdés, hogy mik leszünk nyáron? Öntelt, billentyűket nyomogató, unatkozó pingvinek, semmivel sem törődő szállongó felhők, vagy nyitott szemmel és szívvel járó sirályok?

Ezután a túratáborokról volt szó, ahol erős közösséggé válhatnak az osztályok, ha tudnak együtt játszani, kirándulni, egymásnak örülni. Nyáron se legyünk egyedül, keressük a társakat, ápoljuk a barátságokat, tartalmasan töltsük el a szabadidőt!

A nagyobbaknak – ugyanerről a témáról – a tanév bezárása előtt a „versbe szedett matematika” került felolvasásra:

József Attila: A számokról

Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt. 

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

Az ünnepély a Magyar Himnusz közös éneklésével ért véget, és ezután vonult át minden osztály az iskolába a várva várt bizonyítványosztásra.

KÉPGALÉRIA
Gyöngyösi István fotóiból

Az igazgatói felolvasásban szereplő

DICSŐSÉGLISTA 

 

LEGKIEMELKEDŐBB FELSŐSEINK

 VERSENYEK