06
MáR
2019

Hamvazószerda – ünnepi szentmise

A Gyertyaszentelő Boldogasszony óta tartó idei, viszonylag hosszú farsangidőszak a “húshagyó keddel” lezárult. Március 6-án – hamvazószerdán – kezdődik az egyházi év hosszú bűnbánati szakasza, a nagyböjt. Hagyományainkhoz híven most is közös ünnepi szentmisét tartottunk az egész iskolaközösség részvételével.

A Lápossy Péter atya által celebrált szentmise zenei szolgálatát a Kicsinyek Kórusa látta el, akikhez a felsősök kórusának néhány lelkes tagja is csatlakozott. Szép hangon és méltón indult az ének az Introitussal:

Péter atya homíliáját a gyerekek közt sétálva indította, mivel tőlük akarta hallani, hogy mit tudnak és hogyan értelmeznek a nagyböjti gondolatokból. Több megközelítésben elhangzott, hogy a böjt valami olyasmiről való lemondás, amit nem szabad hagynunk elhatalmasodni rajtunk. A gyerekek lelkesen és a valóságnak megfelelően sorolták fel ezeket a dolgokat, nevezetesen: csoki, kedvenc játékunk, televízió, laptop, telefon, videojáték, stb. Elhangzott, hogy jó érzés, ha tudunk magunkon uralkodni. Istenért valamiről lemondunk, mert Isten fontosabb nekem, mint az a valami, ami élvezetet nyújt számomra. Aztán arra is figyelmeztettek minket az atya szavai, hogy ne valami teljesítménynek, jól sikerült erőfeszítésnek tekintsük a lemondást, amire majd büszkék lehetünk – inkább az alázat irányítsa hozzáállásunkat. A lemondás ahhoz is hozzásegít, hogy ezáltal tudjunk örülni apró dolgoknak; az élvezetektől független ajándékoknak, barátunknak, szüleinknek, szeretteinknek. A nagyböjt idején rájövünk gyengeségeinkre, és beismerjük azokat. Észrevesszük, hogy fogadalmaink nem mindig sikerülnek – mindez jó tapasztalat, mert sokszor valóban gyengék vagyunk. Bizonyítható, hogy erőt kell venni magunkon.

Ezután a hamvazkodás szokásáról, részleteiről esett szó. A hamu ugyan az elmúlás jelképe, de azt is elmondja, hogy Isten teremtett bennünket, és hogy fel fog minket támasztani, újra életet lehel majd belénk. A tervekkel, fogadalmakkal kapcsolatban az a bibliai gondolat is elhangzott, hogy ne majd egyszer kezdjünk megjavulni, magunkon uralkodni, hanem MOST van itt az erre alkalmas idő!

Ezután mindenki a homlokára hamuval rajzolt keresztet kapott, az előírt emlékeztető gondolattal, hogy porból lettünk és porrá leszünk…

KÉPGALÉRIA
Késmárki Tibor fotóiból