A 10. évfolyam készítette idén is az október 23-i megemlékező műsort, és az összművészeti hatás érdekében verssel, tánccal, énekkel és színdarabbal jelenítették meg egyrészt az akkori eseményeket, valamint az 1848-at és 1956-ot összekötő eszmei-erkölcsi értékeket.
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemén.y a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő….
a 10-esek diákbeszédének egy részlete:
„…Mi, akik ma élünk, már nem tudjuk, milyen az, amikor nincs szabadság.
De talán érezzük, milyen, amikor nincs értelme a szavaknak, amikor zaj vesz körül, és nehéz megkülönböztetni az igazat a hamistól. És talán másfajta bátorságra van most szükség.
Nem arra, hogy a tankok elé álljunk, hanem arra, hogy gondolkodjunk, hogy ne sodródjunk, hogy ne fogadjuk el a könnyű válaszokat.
Nekünk már nem a forradalmat kell folytatnunk.
Csak azt a felelősséget kell megtartanunk, amit ők elindítottak: hogy ne legyünk közönyösek.
Hogy a szabadság ne csak egy szó maradjon az ünnepi műsorokban, hanem valami, amit a saját életünkben is komolyan veszünk
1956-ban fiatalok megtörték a csendet.
Nem tudtak mindent, nem voltak hibátlanok, de volt bennük valami, ami ma is hiányzik:
a tiszta hit abban, hogy amit kimondanak, annak van következménye.
Az 1848-as 12 pont egyik fő üzenete volt az, amit 56 tovább vitt: Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Mi az ünnep? Talán éppen az, hogy észrevegyük ezt örökséget. …”
