09
MáRC
2018

Nagyböjti lelkinap az alsó tagozaton

Az egyházi év nagy időszakaihoz kapcsolódóan most érkeztünk meg a nagyböjti lelkinaphoz. Az alsósoknál a program összeállításának szempontjai voltak; hogy az egyes események természetesen kapcsolódjanak a kicsik ismereteihez, szokásaihoz, érdekes és élményszerű legyen minden mozzanat, végül aktív tevékenységgel párosulva töltsük a különböző eseményekre szánt időt. Mindezt úgy kellett megtervezni, hogy Jézus szenvedéstörténetéhez kapcsolódjon, ismereteket nyújtson és lelki tartalommá, motivációvá váljon a gyermekekben.

A „szokásos” kezdés ezúttal is a közös szentmise volt, melyet a Székesegyház plébánosa, dr. Kajtár Edvárd atya tartott a Papnövelde úti kápolnában. A Kicsinyek Kórusa már fél órával előtte szorgalmasan gyakorolt, beéneklés és elsősorban a zsoltáros részek próbája zajlott. Az egységes, tiszta ének, érthető szövegmondás szempontjai szerint, nagy igyekezettel gyakoroltak, majd énekeltek a szentmisén, amiért itt és most nagyon nagy köszönetet mondunk nekik.

Edvárd atya prédikációja inkább egy kedves beszélgetés volt, mint  szokásos homília. Így a gyerekek aktivitását, érdeklődését és mindennapi érzéseit megcélozva a következő tematika szerint haladtak a gondolatok:

A mai beszéd kérdések feltevésével kezdődik:

Kit szeretek jobban – anyut vagy aput? Ez egy rossz kérdés, mert másként szeretem őket.

Ki szereti a palacsintát? Ki szereti a spenótot? Ki szereti a kiscicákat, kiskutyákat? Real Madridot, Barcelonát?

Mi volt ezen kérdésekben a közös? Hogy szereted-e? Szeretjük, de másként a kiscicát, másként a palacsintát, másként a focit, másként a szüleinket. A mai evangélium arra tanít, hogy legyen bennünk szeretet, de sok mindent másként kell szeretnünk.

A palacsintát a pocinkkal vagy a fejünkkel, eszünkkel szeretjük?

Szüleinket eszünkkel is szeretjük. Másként szeretünk dolgokat, személyeket, ez abban áll, hogy belülről magunkból ebbe a szeretetbe mit teszünk bele. Palacsintához hozzátesszük a pocinkat, de a cicát, kutyát, unikornisokat érzéseinkkel szeretjük! Biztos senki sem kíván unikornis levest enni!

A különbség magunkból adódik – szerethetünk gondolatainkkal, érzéseinkkel, testünkkel.

Jézus arról tanított minket, hogy amikor a Jóistent szeretjük, mindent bele kell tennünk: erőnket, lelkünket, gondolatainkat, érzéseinket, jókedvünket, rosszkedvünket.

Szüleinknél már kicsit kevesebb elég, a cica, kutya, unikornis szeretetébe még kevesebbet, a palacsintáéba pedig még annál is kevesebbet. A Biblia szerint az a bölcs ember, aki ezt a különbséget mindig látja.

Anyut jobban szeretjük, mint a palacsintát, aput jobban, mint az unikornist, a Jóistent meg másként szeretjük, mint anyut, aput, kiscicát, palacsintát.

A szentmisén az egész közösség éneke is dicséretet érdemel, igazán szép és fölemelő volt. Itt meghallgatható a zenei szolgálatot vezető kórus és a teljes társaság énekének néhány részlete:

Introitus

Kyrie

Responzórium

Traktus

A fényes Istenarcot

Ó Jézus, Jézus

Áll a gyötrött Istenanya

A következőkben évfolyamonként zajlottak a programok. Először mind a négy csoport keresztúton vett részt, négy helyszínen – négy tematika szerint.

Az első évfolyam számára Széles Edit tartott a nagyteremben „padlóképes keresztutat”. Az olvasott idézeteken kívül mindent saját szavaival vezetve, a gyerekeket aktiválva, érdekes és szép szimbólumokat felhasználva építette a társasággal föl a padlón a 14 stációt úgy, hogy a kicsik teljes fegyelemben és figyelemben tölthették az erre szánt időt.

A másodikosok a kápolnában „gyufásdobozos keresztutat” építettek, amelyet Takács Lajosné vezetett. Minden állomáshoz célszerűen kiválasztott annyira apró kellékeket kellett felhasználni, amelyek elférnek egy-egy felcímzett és ábrákkal díszített gyufásdobozban. Ezek bemutatása után a megfelelő, falon elhelyezett stációkép alá kerültek egy-egy égő mécses társaságában. A gyerekek pedig minden egyes állomásnál a náluk lévő kicsiny kereszt alakú papírlapra rajzoltak egy-egy piros szívecskét. Minden állomáshoz ima és ének is tartozott.

A harmadikosok a Széchenyi téri Belvárosi templom stáció-képeit végigjárva imádkozták el osztályfőnökeikkel a keresztutat.

A negyedikesek a Székesegyház csodálatos altemplomával ismerkedhettek, és ott vehettek részt a Lábár Tamás diakónus által vezetett keresztúton. Számukra elmélkedéssel és kiscsoportos foglalkozással folytatódott a program, amely szentségimádással és gyónási lehetőséggel zárult.

A legkisebbek a keresztút stációit ábrázoló rajzokat is színezhettek a délelőtt folyamán a termükben.

A másodikosok részt vettek a kápolnában egy egyházzenei foglalkozáson, ahol a képző- és zeneművészet is helyet kapott a nagyböjti lelkület megteremtésében. Egy kimondottan erre az alkalomra készült kis film is levetítésre került, amelyet már a YouTube-on is elérhetünk; címe: Nagypéntek a Havi-hegyen.

A következő magyarázat található hozzá:

A pécsi Havi-hegy egyházművészeti remekei a nagypénteki eseményekre méltón emlékeztetnek. A 2018. márcus 4-én készített fotók az ólomszürke felhők előtt magasodó keresztekről Mária fájdalmára és Jézus kínhalálára emlékeztetnek.

    Gyöngyösi István a Szent Mór Iskolaközpont tanáraként a nagyböjti lelkinapra készítette ezen zenés összeállítást, amelyben a helyi lehetőségek megmutatása és a személyesség kap hangsúlyt. Ő maga is e spirituális hely közelében lakik, s gyakran fölsétál a keresztekhez megnyugvást, feltöltődést keresve. Pergolesi, Bach és Lotti zeneműveiben pedig gyakran szerepelt már előadóként, amelyeket legtartalmasabb lelki és zenei emlékei között tart számon.

A témához kapcsolódó közös daléneklés  keretében a gyerekek a feketevasárnapi Introitust gyakorolták:

A foglalkozás végén még egy filmtöredék is levetítésre került Jézus szenvedéséről.

Itt a kicsik számára is alkalmas egyéni vágás során készült részletet láthattak a gyerekek azzal a magyarázattal, hogy egy filmrendező hogyan képzelte el Jézus szenvedéstörténetének jeleneteit a megostorozástól a kereszten való haláláig.

A harmadik évfolyamosok egy érdekes didaktikus film kapcsán gondolkozhattak és beszélgethettek az önfegyelemről, a böjt testi és lelki nehézségeiről, értékéről, fontosságáról. A téma az ún. Marshmallow teszt, amit gyermekekkel végeztek azt figyelve, hogy képesek-e egy későbbi nagyobb jutalom érdekében elhalasztani a cukorevés élvezetét.

Keresztény hitünk legmélyebb titkai és legfontosabb motívumai találhatók a húsvétot megelőző nagyböjti időszakban, amellyel kapcsolatban nemcsak az események ismerete, hanem azok egyháztörténeti fontosságú részleteinek megértése, átélése is célja ilyenkor a lelkinapi eseményeknek. Nem könnyű mindezt 6 – 10 évesekkel megvalósítani, mégis hisszük, hogy ezen a délelőttön érdemes volt együtt átélni a tudatosan és szépen megrendezett programokat.

KÉPGALÉRIA
Gyöngyösi István fotóiból