11
JúN
2020

8. évfolyam látogatása a Terror Háza Múzeumban


„…Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

/József Attila/

Látogatás a Terror Háza Múzeumban

Február 28-án a 8. évfolyam tanulmányi kirándulásra utazott Budapestre, a Terror Háza Múzeumba. Az emlékhely 2002-ben jött létre, azzal a céllal, hogy emléket állítson a XX. századi diktatúrák áldozatainak, a hallgatás évtizedei után a közös emlékezés helye legyen.

Az Andrássy út 60. szám alatt található épület maga is szimbólum. 1937-től a magyar nemzeti szocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya bérelt itt helyiségeket, majd 1940-ben a Nyilaskeresztes Párt itt rendezte be főhadiszállását, birtokba véve az egész épületet. A székházat Szálasi Ferenc nevezte el a „Hűség Házának”. Az épületet 1944 őszétől begyűjtőhelynek és börtönnek is használták. 1945 februárjában – az ÁVO elődje – a Politikai Rendőrség foglalta el a házat, akik a ház alatti pincelabirintusban börtönt építettek ki.

A tárlatvezetés során időrendben néztük meg a diktatúrákat bemutató kiállítást. A második emeleten a Tanácsköztársaságot és a nyilas uralmat bemutató tárlatot tekintettük meg. Az első terem, amely az egész állandó kiállításhoz mintegy bevezetésként szolgál, a Kettős megszállás terme. Itt Magyarország náci és szovjet megszállásáról láthattuk képeket és magyarázó szövegeket.Érdekesnek találtuk az akkori használati tárgyakat, a kor formavilágának, tárgykultúrájának jellegzetes darabjait, melyek az akkori emberek mindennapjairól szóltak.

A következő teremben, valamint a Nyilas folyosón a nyilas uralom, azaz a totális diktatúrák kezdőpontjáról is képet kaphattunk.

Az első emeleten érdekes volt az ÁVÓ-s előszoba, valamint Péter Gábor, az ÁVH vezetőjének dolgozószobája. Nagyon megindító volt a Gulág-Málenkij robot terme, ahol azokra a magyarokra – civilekre, hadifoglyokra és politikai elítéltekre – emlékezhettünk, akiket a szovjet csapatok kényszermunkatáborokba hurcoltak. Az Egyház terem azoknak az egyházi vezetőknek állít emléket – így Mindszenty Józsefnek –, akik a kommunista diktatúra áldozatai lettek.

Legjobban a pinceszint viselt meg bennünket. Már az odaérkezés a lifttel is félelmetes volt. Itt működött korábban az ÁVH börtöne. Nagyon megindító volt a pincebörtön falán található idézet: „ Amikor az első komoly kihallgatásra vittek fel az Andrássy út 60. pincéjéből, előtte egy órán keresztül imádkoztam a Jó Istenhez, hogy törölje ki emlékezetemből a barátaim nevét.”

A Terror Háza Múzeum megtekintése meghatározó élmény volt, nemcsak a kor alaposabb megismerésében, de megértésében is segített. Köszönjük Könyves Attila tanár úrnak a szervezést, iskolánknak pedig az utazáshoz nyújtott támogatást.

 Gergely Anna és Kovács Dorka 8. b osztályos tanulók