Iskolánkban nagy gondot fordítunk a lelki nevelésre. Ennek keretében fontos feladat nem csak a vallási, hanem a nemzeti kultúránk beágyazása is a felnövekvő generáció tudatába, szívébe. Mostanában különösen, amikor a nemzeti egység sokak számára semmit sem jelentő kifejezés. Szükséges, hogy színt valljunk, tanuljunk, erőt merítsünk az elődeink által megteremtett szépségből, csodálatos folklór-kincsünkből. „Aki nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője.” Egyre nagyobb nyomással próbál minket igénytelenné, önzővé és gyökértelenné tenni a média, a divat, sőt, már nyílt harc folyik a nemzetállamok összetartó ereje ellen.
Ezért rendezzük meg évről évre a Magyar Népdal Ünnepét, amelyre idén a szólistákkal november 16-án került sor a díszteremben. Az ünnepi hangulat megteremtésében jelentős szerepet jelentett minden korosztály megjelenésekor a bevezető gondolatok, zenék bemutatása. Ezúttal Gyöngyösi István arról beszélt, hogy milyen szerencsések és gazdagok vagyunk, miután 1905-től Kodály Zoltán és Bartók Béla is bekapcsolódott a népzene-gyűjtésbe olyannyira, hogy mára hozzávetőlegesen 200.000 (kétszáz-ezer!) db magyar népdalt tarthatunk nemzeti kincsünknek. Ez persze csak akkor érték, ha nem csak a Zenetudományi Intézet páncélszekrényeiben foglalja a helyet, hanem iskolánkban is, gyermekeink tudásában, lelkében. Említésre került még a mohácsi Schneider Lajos népzenekutató, valamint Sárosi Bálint néprajz-tudós, akiknek egy-egy gyűjtött mohácsi dalát archív felvételről is meghallgattuk. Együtt örültünk a tavalyi év résztvevőinek, amikor mindnyájuk képe kivetítésre került, és a nevezési lapok ötletes szépségeit is megcsodálhattuk.
A kicsik ünnepi eseményeit az Alsós Néptánc Szakkör bemutatója indította, a gyermektáncok és ugrósok betanítója Schremné Velner Edit volt. Máris értelmet nyert a tempo giusto magyar népdal, hiszen legtöbbjük motivációja az volt, hogy legyen mire táncolni. Így ez igazán autentikus esemény volt, hiszen a népdalok funkciójukban – tánc közben – szólaltak meg.
Szólistáink bemutatkozása
A szépen megtanult és nagy igyekezettel megszólaltatott magyar népdalok között sok olyan is volt, amely nincs az iskolai tananyagban, énektanáruk, szolfézstanáruk, szüleik segítségével találtak rá és kerültek kiválasztásra, aminek külön örültünk.
Szándékosan nem versenynek neveztük az eseményt, ugyanis itt mindenki győztes, akinek fontos ez az ügy: megtanulta a dalokat, esetleg rajzolt valami szépet, kedveset a nevezési lapjára, gyönyörűen felöltözött, leküzdötte lámpalázát és mindnyájunk örömére előadta műsorát. Itt köszönjük meg a felkészítőknek (szülők, ismerősök, tanítók, szolfézs- és énektanárok), hogy foglalkoztak a gyerekekkel!
A kiemelkedően teljesítő tanulók a rendezvényen kapott emléklapon kívül még oklevélben is részesülnek. Az értékelés elsődleges szempontjai voltak: tiszta, stílushű éneklés megfelelő előadásmódban, tempóban, karakterben. A nevezési lap és az öltözék is lendített az eredményességen.
A most következő képes beszámoló is a jutalom része, sok munkával elkészítve azt is megmutatja, hogy a 104 jelentkezőnek mennyire sikerült az alkalomhoz öltözni, és nevezési lapot rajzolni. A (rákattintással felnagyítható) képeken kívül a tanárok által készített Értékelőlap is böngészhető. Mindenkinek köszönet, aki ezen rendezvény megvalósításáért fáradva példásan megmutatta, hogy a magyar népdal megérdemli az ünneplést. A folytatás december 22-én lesz, az osztályközösségi népdaléneklés keretében, amelyre jó felkészülést kívánunk mindenkinek! A képek egyenként is megtekinthetők és Zoom üzemódban letölthetők a KÉPGALÉRIÁBÓL.