Hagyományosan a téli szünet előtti napon rendezzük meg a Magyar Népdal Ünnepének második fordulóját; az osztályközösségi népdaléneklést.

Dec. 22-én a legkisebbeknek még új, a nagyobbaknak már ismerős rendezvény kezdődött a Hunyadi úti nagyteremben. A gyülekezés alatt szopranino furulya égbe illő hangját hallhattuk, ahogy a „Mostan kinyílt egy szép rózsavirág” dallamát játszotta rajta István bácsi. Ahogy szoktuk,  köszöntő gondolatokkal, majd közös énekléssel  kezdtünk az idén is; ezúttal Kodály Zoltán jubileumáról beszéltünk, aki 135 évvel ezelőtt született, és 50 éve halt meg; és akire méltán büszke a magyar társadalom, hiszen ő zenével, tudással ajándékozta meg népét, és tette gazdagabbá életét. Az ő munkássága nyomán került felfedezésre a művelt zenészek által lenézett falusi dalok világa és a nagyvilág számára is elismertté tette a magyar népzenét. Igen büszkék lehetünk arra a hatalmas gazdagságra, amelyet birtokolunk, viszont:  „mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik: a népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje.” Forrás: Kodály Zoltán: A zene mindenkié – Zeneműkiadó Bp. 1975. 42. p. 

Így aztán azonnal el is kezdtük együtt „viselni” a karácsonnyal kapcsolatos népdalkincsünket többek között az „Ave Maria, Istennek anyja, „Karácsonynak éjszakáján, Pásztorok, keljünk fel, Idvezlégy kis Jézuska, Vígan zengjetek citorák” eléneklésével. (A címekre kattintva a dalok meghallgathatók.)

Ezután következtek az osztályközösségek bemutatói. Mindegyik csoport szépen felkészült, nevezési lappal, és ki-ki a maga dalaival; volt köztük egyszerű mondókákból és kiszámolókból álló csokor, vagy kedves gyermekdalok, ill. gyönyörű karácsonyi népdalok is. Igen különleges volt az egyik osztály azon vállalkozása, amelyben Moldvai csángó népdalokat adtak elő. Akadt olyan osztály is, amely a karácsonyi csokrát egy egész kis betlehemes műsor keretében, táncokkal kiegészítve mutatta be. Sőt, hallottunk olyan karácsonyi népdalokat is, amelyek mindnyájunk számára eddig ismeretlenek voltak, és csak gyönyörködtünk a sok-sok versszak jól megtanult előadásának szépségében. A produkciókat egy háromtagú zsűri értékelte, amelynek tagjai voltak: Domonicsné Nagykéry Zsuzsanna – művészeti iskolai igazgatóhelyettes, Szalainé Fábián Zsuzsanna – alsós igazgatóhelyettes és Sándorné Kiss Gabriella ének-szolfézs szakos tanár. Az emléklap és az ajándék szaloncukor átvétele előtt tőlük minden csoport megtudhatta, hogy mi az, amely az előadásukból dicséretre méltó.

Bizonyítandó, hogy nem mellébeszélés az előbbi – csodákat emlegető – beszámoló, mp3-ban meghallgatható gyűjteményt is találhatunk e cikkben, ahol az osztályok nevére kattintva indítható műsoruk hangfelvétele.

 –

1.a)

1.b)

2.a)

2.b)

2.c)

3.a

3.b

3.c

4.a

4.b

–

 KÉPGALÉRIA