“Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

Kodály Zoltán gondolatait figyelembe véve kiemelt szerepet kap iskolánkban a magyar népdalok éneklése. Ennek reprezentatív alkalma az év során kétszer is sorra kerülő Magyar Népdal Ünnepe.  Az első a szólistáké és kiscsoportoké, amelyet idén november 14-én, csütörtökön rendeztünk, óriási érdeklődés mellett, jó hangulatban és magas színvonalon.

Az esemény előkészítése általában már nyáron elkezdődik, ugyanis minden korosztály számára „központi” népdalcsokor készül, segítendő a dalválasztást és a pedagógiai programban kiemelt feladatként vállalt népdaltanítást. Idén egy igen értékes felvidéki gyűjtemény lett a válogatás alapanyaga; nevezetesen Pelle Andrea: Sej, Bástfalu sáros, Óbásttal határos c. medvesalji népdalokból álló daloskönyve. Az apróknak, kicsiknek ill. nagyoknak szánt, összefüggő éneklésre is alkalmas tervezésű népdalcsokrok három kis házi kiadványban jelentek meg. Nagy öröm volt, hogy ezen dalokból több is – többször is – elhangzott a nap folyamán.

A díszteremben összegyűlt 1-3. évfolyam tanulóit és a tanítókat, énektanárokat elsőként Nagy Andrea igazgatónő köszöntötte. Örült a lelkes, vidám csapatnak és annak, hogy ezúttal egy igen értékes és fontos dolog – a magyar népdal szeretete, tudása – hozta össze őket. Magyarságunk értékeinek ismerete és átadása, ennek eredményeinek „learatása” valódi ünnep az iskola életében.

Ezután a 3.b) osztály kedves hangú, vidám éneke nyitotta meg a népdalok sorát, két dal szólalt meg a korosztályukhoz készített csokorból: Az Újbásti főutcán elvesztettem a bicskám és a Mély a Tiszának a széle.

Hogy még nagyobb legyen az éneklők hangja, ezután közös daltanulás és éneklés következett, a legkisebbek csokrából: Katicabogárka, szállj a a mennyországba kezdettel.

A szólisták nevezési lappal érkeztek a zsűri asztalához. 5 megtanult énekük egyikét ők maguk, és egy másikat a tanárok választottak ki a bemutatásra. Tumpekné Kuti Ágnes, Domonicsné Nagykéry Zsuzsanna, Sándorné Kiss Gabriella és Kopjár Anikó alkották a „szakmai bizottságot”. Minden énekes ajándék csokoládét, egy erre az alkalomra készített emléklapot, és természetesen dicséretet kapott.

Hihetetlenül bátrak és ügyesek voltak a kicsik, az 1. évfolyam tanulói alig pár hete járnak ide, és máris számíthatunk rájuk; izgalmuk leküzdése és szépen megtanult éneklésük mindnyájunkat lenyűgöztek. Az alsós énekesek száma nem kevesebb, mint 71 fő volt.

A második forduló bevezető műsorát a Falapi – együttes adta, amelynek tagjai Vástyán Kadosa és Vajda István Vajk, és már több rangos versenyt megnyertek igényes és autentikus műsorukkal.

Ezután igencsak össze kellett szedni magunkat, hogy ezt a két legényke által produkált hangerőt közös énekünkkel túlszárnyaljuk. Meg is tettük egy vidám dallal: „Az én kutyám Puli” .

A fölsősök és a gimnazisták is kitettek magukért, néhányan kisebb-nagyobb csoportot alkotva bátorították egymást, a legnagyobbaknál pedig már meglepően érett hangzást és a dalok stílusának kitűnő megragadását figyelhettük meg. 58 felsős és gimnazista ajándékozott meg bennünket műsorával.

Hagyomány, hogy a nevezési lapok szépségét, ötletességét is értékeljük. Ezúttal az a jutalom, hogy a képgalériában a legszebbeket megcsodálhatjuk, mintaként néhányat itt is láthatunk.

Az esemény szakmai tapasztalatait, az egyes produkciók minősítését és értékelését, tanulságok levonását és a jövőre kitűzendő célok megfogalmazását az ének-szolfézs munkaközösség tagjai egymással és a tanulóikkal is megosztja a közeli jövőben.

–

KÖSZÖNET MINDENKINEK, AKI BÁRMIT IS TETT  EZÉRT A RENDEZVÉNYÉRT, A MAGYAR NÉPDAL ÜGYÉÉRT, A GYEREKEKÉRT:
Aki a gyereket tanította, biztatta, gyakorolt vele, segítette, felöltöztette, átkísérte, vigyázta, dicsérte – mennyi olyan szép dolgot igényel egy ilyen feladat, ami mindenkinek jó!

–

KÉPGALÉRIA
Velner Eszter és Gyöngyösi István fotóiból