Fotó: Szepesvári Petra 

Mindig várva várt ünnep az elsőáldozás.

Idén május 6-án került sor harmadikosaink nagy napjára, amikor közel 50 gyermek vehette magához Krisztus Testét.

Tulajdonképpen elsős koruk óta készülnek erre a nagy eseményre a hittantanulás során, az idei tanévben pedig külön előkészületi programok segítették őket abban, hogy elméletben és lélekben is felkészüljenek, elvégezzék első gyónásukat és tudatosan, örömmel áldozhassanak.

Május 4-én az 5.b osztály tanulói rövid ünnepi műsorral kedveskedtek a leendő elsőáldozóknak. Az alkalmi előadás Reményik Sándor: Csendes csodák című versével adta meg az alaphangulatot, melynek záró sorai:

„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”

A verset egy kánon éneklése követette: „Dona nobis pacem!”  (Adj nekünk békét!)

Ezután Somogyvári Gyula: Szeretlek, tiszta égi Bárány című szavalatával tettek tanúságot Jézus szeretetéről:

„… Tiéd vagyok, Tiéd egészen,
Tiéd az álmom, ébredésem
s Tiéd lesz végső szívverésem!….”

Végezetül Engelné Tóth Klára osztályfőnök szólt a gyerekekhez egy kis mesén keresztül, melynek lényege, hogy a legfontosabb dolgunk jót cselekedni, akár a legkisebbekkel is tesszük azt.

Az ötödikesek a műsor után apró ajándékkal lepték meg a leendő elsőáldozókat.

Mise

A nagy eseményre, az elsőáldozási szentmisére zsúfolásig megtelt a hatalmas székesegyház iskolásokkal, szülőkkel, családtagokkal, vendégekkel, és mindig megható ez az ünnepi együttlét. Kedves egybeesés, hogy az elsőáldozás napja egyben anyák napja is. Van mit, van kit, van kivel ünnepelni! Egyébként ez a húsvéti időszak 6. vasárnapja is egyben.

Fotó: Szepesvári Petra

„Ó, ifjak, lányok, gyermekek, az angyalszóból értsetek, feltámadt Krisztus értetek, Alleluja!” – kezdtük énekelni az ünnepeltek bevonulása közben örömre szólító vidám húsvéti dalunkat.

Fotó: Szepesvári Petra

Az ünnepi „Alleluja” is az Úr és az ember közötti szeretet fontosságát hangsúlyozta:

„Aki szeret engem, megfogadja szavamat, Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk. Alleluja!”

Norbert atya homíliáját azzal kezdte, hogy Jézus a Szent János könyvéből olvasott evangéliumában az örömről beszél.

„Mindenkinek föltenném azt a kérdést, hogy minek is örülsz legjobban?

Eddig minek örültél legjobban? Mi jut először eszedbe? Minek örültél, vagy kinek: ajándéknak, találkozásnak, valamilyen sikernek? Mit kaptál, aminek annyira örültél, hogy annyira vártad, és sikerült, megkaptad? Idézzük föl!

Én amit fölidézek, anyukám az. Lehet, hogy azért, mert ma anyák napja is van. De a legnagyobb öröm gyerekkoromban anyukám volt. Vagy ahogy ő szeretett engem, vagy ahogy én szerettem őt. Az én saját elsőáldozásom is nagy ünnep volt. Kitüntetett helyzetben voltunk – harmadikosok. Ünnepeltek bennünket, és kerestem benne az örömet, hogy Jézus ezt hogy fogja kiegészíteni? Hogy teszi ezt teljessé? Nagy találkozásainkban, az ünnepekben fölfedezhetjük ezeket az örömöket. Meg amikor szeretünk, vagy amikor szeretnek minket. Néha ránk kell szólni, hogy szeressük egymást. Mert el tudjuk felejteni. Lehet, hogy egy kicsit önzők vagyunk? Magunkra gondolunk, vágyaink elsodornak bennünket és néha ránk kell szólni, hogy szeresd már a másikat! Szeresd már a testvéredet, szeresd már a nagyit, szeresd a papát, mamát. Mondd neki, fejezd ki neki, mondd el neki, hogy mennyire örülsz neki!

Mikor valaki azt gyónja meg, hogy nem szokott imádkozni, akkor mindig megkérem, hogy esténként, mielőtt lecsukod a szemedet, mondd el az Istennek, hogy azért te szereted Őt. Szereted a szüleidet, köszönöd, hogy vannak, de jó, hogy van anyu meg apu, meg a tesó, meg a barátok, tanító nénik, nagyi, papa. Megannyi módon kifejezzük szeretetünket.

Fotó: Szepesvári Petra

Az elsőáldozással ti is most kifejezitek Jézus felé a szereteteteket. Jézus egy örömet ígér nektek; a vele való találkozás örömét. Ezért is jó egy kicsit izgulnunk. Az ünnepelt emberek mindig izgulnak egy kicsit. Az ünnep fölemel bennünket, nyitottá tesz, hogy befogadjuk az örömöt, az ajándékokat, azt, hogy gratulálnak, megölelgetnek, megszeretgetnek bennünket, hogy ünnepeltek vagyunk. Jézus is itt most megszeretget benneteket. Erre egy külön napot akartunk szentelni. Milyen szép, hogy Jézus, amikor a barátságról beszél, akkor a barátságot ünnepeljük, a szeretet parancsát ünnepeljük, amikor az anyukánkat ünnepeljük. Ezzel egybe esik az, amikor az elsőáldozásotokat is ünnepeljük. Ezzel az örömre való nyitottsággal, ezzel valljuk meg hitünket.”

Minderre csodálatosan válaszolt az elsőáldozók hagyományos éneke, amelyet a szentmise áldása előtt – csak ők – szólaltattak meg.

Fontos, hogy hívő gyermekünk fölött őrködjék az őt szerető, vezető, támogató felnőtt. Így már hagyománnyá vált, hogy minden gyermek mögé jelképesen és valóságosan is odaáll a szülő az első szentáldozás után, és a többi szülővel közösen elmondják a szülők imáját.

A nagy eseménysorozat az iskolában megrendezett agapéval zárult.

Itt köszönjük meg mindenkinek a segítségét, amellyel szebbé tette elsőáldozóink nagy napját!

–

(Cikk szöveg: Sándorné Kiss Gabriella és Gyöngyösi István)