Erdei vándortábor
Monostorapáti – Zánka
2024. 07. 01. – 07. 08.

Idén hatodik alkalommal vehetett részt iskolánk az Erdei Vándortábor programban, melynek keretén belül egy héten át túrázhattunk államilag támogatott, kedvezményes áron. Az állami támogatáson felül a Pécsi Egyházmegye is hozzájárult a gyerekek kedvezményes táborozásához, amelyért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani.
Idén a túraútvonalak közül a Balaton-Felvidéket választottuk. 28 tanulóval és 4 kísérővel (Joó Markus, Kissné Gruber Adrienn, Tóth Viktor, Blatt Barbara) vágtunk bele a nem mindennapinak ígérkező kalandba.
Július 1-én reggel, hatalmas hátizsákokkal felszerelve indultunk útnak Kaposvár és Tapolca érintésével Monostorapátiba.
A falun végigsétálva a faluszéli focipályáig cipeltük csomagjainkat, ahol 8 személyes sátraink katonai ágyakkal vártak ránk. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, elindultunk felfedezni a környéket, s felkapaszkodtunk a közel 10 km-re lévő Hegyesdi – várromhoz. A sportpálya kiváló lehetőséget kínált a röplabda- és focimérkőzésekre, míg a közös beszélgetések és kártyapartik helyszínéül két nagy közösségi filagória szolgált. A pálya széli öltözőben volt lehetőségünk meleg vízben fürdeni és telefonjainkat is fel tudtuk tölteni.
Következő napunkat a helyi óvodában kezdtük, hiszen ott várt minket a reggelink és az úticsomagunk, melyek elfogyasztása után nekivágtunk a leghosszabb túraútvonalunknak. 20 km–t tettünk meg mezőkön, erdős részeken és egy magánbirtokon keresztül, majd felmásztunk a Bakonyszentjakabi pálos kolostorromhoz. Odafelé menet lovakat etettünk a birtokon, majd visszafelé kecskékkel találkoztunk. A csapat 2 kisgidájának annyira megtetszett a gyerekcsapat, hogy egészen hazáig velünk tartottak, s végül az erdész volt kénytelen „visszatoloncolni” őket a kecskenyájhoz. Az este az előzőhöz hasonlóan labdás- és labda mentes játékokkal telt.
Másnap tábort bontottunk, s felkerekedtünk következő szálláshelyünkre – Balatoncsicsóra. Az Almádi kolostorromot elhagyva hamarosan megérkeztünk a Művészetek Völgyébe. Kapolcson megebédeltünk, majd folytattuk az utunkat az erdőben a Balaton-Felvidéki Erdészeti Erdei Iskola irányába. Itt volt áramunk, s tisztálkodni is tudtunk, de a térerővel meggyűlt a bajunk. Az udvaron kiváló terepet találtunk a focihoz és a röplabdázáshoz, majd sötétedés után a lámpafénynél zajló társasjátékoké lett a főszerep.
A negyedik napon egy 17 km-es túra várt ránk Nagyvázsonyba. Oda felé megálltunk a Tálodi kolostor és templom romjainál, majd egy mezőn átkelve a Szent Mihály pálos kolostor romjaihoz jutottunk. Innen már csak néhány perc volt Nagyvázsony, ahol kívül-belül is megtekinthettük a Kinizsi várat. A falut Nemesleányfalun keresztül hagytuk el, ahol turistajelzés hiányában sikerült a faluszéli temetőnél elkavarodnunk, de kisebb bóklászás után végül megtaláltuk a haza felé vezető utat. Vacsora után az Erdei Iskolában egy vadász várt ránk, akivel birtokba vettük a közeli vadászleseket. Már menet közben láttunk egy őzet, s a leseken állva egy egész csordát sikerült megcsodálnunk.
A következő nap reggelén összecsomagoltunk, majd csomagjainkkal elindultunk Monoszló felé. Elsőként az Öreg bükk tanösvényen haladtunk keresztül, majd a Hamuházi-forrás után hamarosan elértük a falu határát. A szállásunk egy üres telken állt a csodálatos templom mellett, ahol sportolási lehetőség nem nagyon volt, viszont számos más játék állt rendelkezésünkre. Energiadús diákjaink nem hagyták annyiban a dolgot, s elindultak felfedezni a falu focipályáját.
Utolsó csomagmentes túránk a Zánkai strandra vezetett. Útközben kiértünk Hegyestű felé, ahol megcsodálhattuk a Geológiai Bemutatóhelyet, s felmásztunk az egykori vulkán tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Balatonra. A hét eleji kevésbé meleg időt pont e napon váltotta fel egy napsütötte kánikula, így igazán ki tudtuk élvezni a strandolás kínálta lehetőségeket. A nap végén a víztől és a melegtől kitikkadva indultunk vissza táborhelyünkre, ahol az utolsó esténket tábortűzzel és közös beszélgetéssel zártuk.
A hetedik nap reggelén utoljára pakoltuk össze csomagjainkat, majd felkerekedtünk az utolsó túránkra, amely 7,5 km hosszú volt, s a Zánkai Vasútállomásra vezetett. Zánkáról Tapolcára, majd onnan Kaposvárra, s végül Pécsre vonatoztunk.
A hét nagyon jó hangulatban telt és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Közel 90 km-t túráztunk, sokat játszottunk és rengeteg élménnyel (na meg néhány vízhólyaggal) gazdagodtunk, s nagyon jól éreztük magunkat. Az időnkénti térerőnek hála a foci EB mérkőzéseit is nyomon tudtuk követni, ami nagy nyugalommal töltötte el számos diákunkat. Remélem jövőre is sikerül pályáznunk, s bebarangolhatjuk az ország egy másik csodálatos vidékét!

KÉPGALÉRIA