Erdei vándortábor a Börzsönyben
Erdei vándortábor a Börzsönyben
2022. 06. 29. – 2022. 07. 05.
Idén negyedik alkalommal vehetett részt iskolánk az Erdei Vándortábor programban, melynek keretén belül egy héten át túrázhattunk államilag támogatott, kedvezményes áron. Az állami támogatáson felül a Pécsi Egyházmegye is hozzájárult a gyerekek kedvezményes táborozásához, amelyért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani. Idén a túraútvonalak közül mi, a csodálatos Börzsönyt választottuk. 35 tanulóval és 3 kísérővel (Kissné Gruber Adrienn, Tóth Viktor, Blatt Barbara) vágtunk bele a nem mindennapinak ígérkező kalandba.
Június 29-én reggel, hatalmas hátizsákokkal felszerelve indultunk útnak Budapestre, ahol a Keletiből metrópótló autóbusszal folytattuk utunkat a Nyugat pályaudvarig, majd Diósjenőig vonatoztunk. A város szélén a Diósjenői Szabadidőparkban vártak minket a sátraink. 8 személyes katonai sátrakban voltunk elszállásolva, melyekben tábori ágyak szolgálták a „kényelmes” pihenés lehetőségét. A közös beszélgetések és kártya partik helyszínéül egy nagy közösségi filagória szolgált. Ezen kívül egy játszótér, egy hatalmas foci pálya és néhány kisállat színesítette szálláshelyünket. A sátrak elfoglalása után bemelegítésként egy rövid, 8 km-es túrára indultunk a Csehvár – Báránybérc – Verebes-kaszáló útvonalon. Miután visszaértünk a táborba, „fáradt” diákjaink a vacsora lerakódását megakadályozandó, gigászi foci mérkőzésbe kezdtek, melynek csupán a sötétedés szabott határt.
Következő nap nekivágtunk első hosszabb túraútvonalunknak. 2,5 km-es kapaszkodóval kezdtük túránkat a Závoz-tetőre, majd a Kun-réten megpihenve tovább kaptattunk a Király-hegy hágójára. Innen kisebb lejtmenet után tovább kapaszkodtunk felfelé a 662 m magasan fekvő, misztikus Kámor-hegyre, ahol csodálatos panorámában volt részünk. Innen leereszkedve értük el 10 km-es túránk végpontját, a Pénzásási Erdei Turistaház közelében kialakított táborhelyet. A fák közé rögtön felkerültek a függőágyak, majd következhetett a játék. A labdás játékok és a kártyacsaták között a fiúk és a lányok is hajvágási gyakorlatot folytattak. A turistaház konyhája által kínált lehetőségeket kihasználva estére főztünk egy nagy adag teát, amely aztán akkora sikert aratott, hogy a nyolcadikos fiúk transzparensekkel tüntettek a következő adag érdekében.
Másnap ismét tábort bontottunk, s felkerekedtünk következő szálláshelyünkre – Kútberkibe. Kisebb emelkedőkön és lejtőkön haladva értünk el Drégely várához, ahol egy hosszabb pihenőt tartottunk. Innen folytattuk utunkat a Kútberki Turistaházig, ahol egy igazán nomád szálláshely várt ránk. Itt nem csak áramunk nem volt, de térerőnk sem igazán, sőt a civilizációt jelentő legközelebbi falu is 6 km távolságra volt tőlünk. Mivel a nagyobbak már eléggé ki voltak éhezve és szomjazva, ezért levezetésként a 35 fokban még elgyalogoltunk páran a 6 km-re fekvő boltba. Az esti kikapcsolódást a közösségi térben felállított ping-pong asztal, valamint a foci pálya szolgáltatta. Sötétedés után a lámpafénynél zajló kártyajátékoké lett a főszerep.
A negyedik napon egy 13 km-es túra várt ránk a Honti-szakadékhoz. Oda felé menet az erdőn vágtunk keresztül, majd visszafelé a Mária úton haladtunk a Csitári kegyhelyig, ahol egy csodatevő forrás is található. A kegyhelyet hátrahagyva egy hatalmas víztározó tavat megkerülve érkeztünk vissza táborhelyünkre. Az esti kikapcsolódást ezúttal tábortűzzel tettük színesebbé.
A következő nap reggelén összecsomagoltunk, majd egy nagyobb emelkedőn felkaptatva elindultunk Bernecebaráti felé. A Hármas-határt elhagyva az Ötholdas-mezőre érkeztünk, ahonnan leereszkedtünk a Kalakocs-patak és a Bernecei-patak összefolyásához. Innen az utóbbi folyó mentén haladva hamarosan elértünk utolsó szálláshelyünkre, a Domszky Pál Nomád Táborba. Sportolási lehetőségünk ugyan nem volt, de este elmehettünk egy vadász lesre vadakat kémlelni. A besózás ellenére sajnos csupán néhány szarvast sikerült távcső végre kapnunk, s azokat is csak távolról.
Utolsó túránk igen különlegesre sikerült. A táborhelyen lévő bicikliket a csapat rendelkezésére bocsájtották, így azokkal kerekeztünk át a szomszédos faluba, Kemencére, ahol a kisvasút állomásán tudtuk leparkolni. Innen az erdei vasúttal folytattuk utunkat a kemencei strandra, ahol utolsó napunkat töltöttük. Nagyon sokat játszottunk, fürödtünk és napoztunk, majd a Múzeumvasúthoz visszagyalogolva kerékpárjainkkal tértünk vissza a táborba. Az utolsó este közös játékkal és beszélgetésekkel zárult.
Kedden reggel elég erős esőre ébredtünk. Miután utoljára bepakoltuk hátizsákjainkat, elindultunk a buszmegállóba, ahonnan Vácig utaztunk. Szerencsére addigra az eső is elállt. Vácról a Nyugatiba, majd a már jól ismert metrópótló autóbusszal a Keletibe, s onnan vonattal Pécsre utaztunk.
A hét nagyon jó hangulatban telt és az utolsó reggeli zuhét leszámítva, az időjárás is kegyes volt hozzánk. Közel 130 km-t túráztunk, sokat játszottunk és rengeteg élménnyel (na meg néhány vízhólyaggal) gazdagodtunk, s nagyon jól éreztük magunkat. Hálásak vagyunk a bennünket kiszolgáló személyzetnek, akik minden nap gondoskodtak nagyon finom étkezéseinkről, valamint az erdészet munkatársainak, akik csomagjaink szállításával és folyamatos jelenlétükkel könnyítették meg napjainkat.
Remélem jövőre is sikerül pályáznunk, s bebarangolhatjuk az ország egy másik csodálatos vidékét!
A tábori képek honlapunk galériájában, illetve alábbi linken megtekinthetőek:
