Az útvonalról és az utcán tartózkodás céljáról papírt kellett kitölteni, amit a rendőrök bármikor ellenőrizhettek. Az olasz kormány a veszélyhelyzet alakulását figyelemmel kísérve május 4-től – a második fázisnak nevezett időszak kezdetétől – engedélyezte a szigorú szabályok némi enyhítését. Az így kialakuló helyzetet elemezve május 18-tól újabb könnyítésekre adott engedélyt. Ekkortól nyilvános szentmiséket is be lehet mutatni az országban. Gedő Ágnest, a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztőjét, két gyermek édesanyját már a kijárási tilalom kezdetén is kérdeztük a kialakult helyzetről. Most azért hívtam fel telefonon, hogy tájékoztatást adjon, miként indul újra az élet Olaszországban.

– A két hónapnál is hosszabb bezártságot nehéz volt elviselni, bár a gyerekek bámulatos rugalmassággal alkalmazkodtak a helyzethez – kezdte a beszélgetést Gedő Ágnes. – Számukra a legnagyobb nehézséget talán az jelentette, hogy a tananyagot több órán át közvetítették úgynevezett videoórák keretében, ami nagyon kifárasztotta őket.

Leírhatatlan érzés volt számunkra, amikor 60 nap bezártság után először mehettünk ki az utcára.

Az otthon töltött idő alatt átugrottunk egy évszakot, a télből a májusi tavaszban találtuk magunkat hirtelen. Számomra ez olyan volt, mintha álmodnék – mondta Ágnes. – Korábban mindenki csak egyedül, a távolságtartás szabályait betartva léphetett utcára, és csak a legszükségesebb esetekben. Gyereket is csak indokolt esetben, például orvoshoz vihetett a szülő. Én gyakran álltam a szobánk ablakánál, és „sétáltattam a szememet”. Csak egyetlenegyszer láttam az utcán kisgyereket. A kijárási tilalom megszegőit a rendőrök megállították és megbüntették, jobb esetben hazaküldték. A könnyítés után most már végre együtt is közlekedhetnek az utcán az egy háztartásban élők. A fokozatos nyitás a forgalomban is érzékelhető. Mi először a közeli parkba sétáltunk el. Azóta mindennap elmegyünk valahova, élvezzük a szabadságot, azt, hogy végre nem csak a társasházunk tetőteraszán szívhatunk friss levegőt.

A 7 éves Laura rajza; azt ábrázolja, amikor két hét teljes elszigeteltség után
először följutottak a tetőteraszra

Persze érvényben vannak még bizonyos szigorú előírások is. Amikor Ágnesék a lateráni Szent János-bazilikánál lévő parkban sétáltak, az ott elhelyezett padokról mindenkit felállítottak a pillanatok alatt odaérkező rendőrök. Viszont kedvező változás, hogy az élelmiszerboltok, amelyek eddig este hét óráig lehettek nyitva, most már csak este kilenckor zárnak be. Olaszországban fontos szerepük van a bároknak (presszóknak), ahol az emberek reggel megisszák a kávéjukat, és esznek egy kis süteményt. Ha módjuk van rá, napközben is beugranak a kedvenc helyükre, és este, a nap lezárásaként sokan ismét betérnek egy kávéra, egy kis beszélgetésre a törzsvendégekkel. Végre a bárok is kinyithattak. Igaz, a vendégek csak egyesével léphetnek a helyiségbe, és utána az utcán fogyasztják el a reggeli kapucsínót vagy a délutáni kávét, de már ez is a régi világ visszatérésének egyik jele. Az is engedmény, hogy nem feltétlenül a legközelebbi boltban kell bevásárolni, mint eddig. A hírek eleinte arról szóltak, hogy a fodrászatok csak a hónap végén nyithatnak ki, de szerencsére ez már 18-án megtörténhetett; a vendégeket azonban itt is csak egyesével fogadhatják. Többen mesélték, és ezt Ágnes is megerősítette, hogy a nőknek és a férfiaknak egyaránt hosszúra nőtt a hajuk a hosszú bezártság ideje alatt. Aki pedig fodrásznál szokta festetni, az már régóta lenőtt hajjal kénytelen élni.

Május 18-a óta már nem csak az élelmiszerboltok, hanem más kiskereskedelmi üzletek is nyitva tarthatnak, de ezekben is be kell tartani a biztonsági távolságot. Róma belvárosában sok az apró bolt, ahová egyszerre csupán egy vásárló léphet be, a többiek az utcán várakoznak. Most már a lakókerületet is el lehet hagyni, sőt a strandok is kinyithatnak, ám itt is szigorú előírásokat kell betartani. Meghatározzák, hogy a napernyők milyen távolságra legyenek egymástól, és még a vízben is tartani kell egymástól a megfelelő távolságot.

A Vatikáni Múzeum is újra megnyitotta kapuit, de csak előjegyzéssel látogatható, és egyszerre csupán korlátozott számú látogató léphet be, szájmaszkban. A tervek szerint június elseje újabb határnap lesz: attól az időponttól az ország tartományai között is szabadon lehet majd közlekedni.

Olaszországban május második vasárnapján tartják az anyák napját. Május 4-től a hatóságok engedélyezték a rokonlátogatást.

Ágnesék így elmentek felköszönteni a férje édesanyját, de csak biztonságos távolságból beszélgettek a kertben.

Az olasz kormány óriási összeggel igyekszik segíteni a nehéz helyzetbe került vállalkozások dolgozóit, akik várhatóan százezrével maradnak munka nélkül. A járvány legnagyobb vesztesei – a vendéglátás, a turizmus, a kiskereskedelem, a mezőgazdaság és a kulturális szektor – számára külön gazdasági csomagot dolgoztak ki. A mezőgazdasági munkák zökkenőmentességének biztosítására és a máshol jelentkező munkaerőhiány csökkentésére pedig körülbelül félmillió illegális bevándorlónak adnának ideiglenes tartózkodási és munkavállalási engedélyt, hogy idénymunkásként dolgozhassanak.

Gedő Ágnes gyerekei nem csak olasz iskolába járnak. Édesanyjuk beíratta őket a pécsi Szent Mór Iskolaközpontba is, amelynek első, illetve harmadik osztályos tanulói, jogviszony-szüneteltetéssel. A tananyag nagy részét otthon sajátítják el, évente több alkalommal pedig, amikor Pécsre utaznak, bejárhatnak az iskolába, amit nagyon szeretnek. Ágnes elmondása szerint a Szent Mór Iskolaközpont nagyon sikeresen állt át az online oktatásra. Az olasz iskolában kevésbé jól szervezett a távoktatás, ott inkább csak a fő tárgyakra koncentrálnak. A gyerekek számára nagy öröm, hogy az otthontanulás ideje alatt naponta láthatják pécsi tanáraikat és osztálytársaikat, és most együtt haladhatnak velük a tananyagban, hiszen mindannyian a világhálón keresztül tanulnak, ki Pécsen, ki pedig Rómában. A Szent Mórból – mondta Ágnes – számtalan izgalmas, játékos feladatot kapnak. Beszélgetésünk előtt éppen a mohácsi csatáról tanultak egy számítógépes alkalmazás segítségével. Ha helyes választ adtak a feltett kérdésekre, minden alkalommal kipukkant egy-egy lufi.

Gedő Ágnes a helyzettel talán megbékélve, mosolygós hangon mondta: – Néha nehéz megszervezni, hogy a gyerekek a magyar és az olasz iskola tanóráin is részt vegyenek, minden feladatot elvégezzenek és beküldjenek. Nem egyszerű észben tartani, kinek, mikor, milyen órája következik, és komoly szervezést igényel, hogy emellett a férjem és én is el tudjuk látni a munkánkat. Amikor a lányoknak órájuk van, a magyarázószöveget természetesen hallaniuk kell. Nekem meg egy olyan helyiségre van szükségem, ahol a Vatikáni Rádió adott időben elhangzó műsoraiban mikrofon előtt lehetek. Ez rendszerint Ferenc pápa reggeli homíliáinak idején van, amelyeket magyarul kell tolmácsolnom a hallgatóknak. A rádió vezetősége továbbra is a távmunkát részesíti előnyben, hiszen a fertőzöttek száma ugyan lassan csökken, de Olaszország még nem tudja maga mögött a koronavírus-járványt.

Reméljük, hogy nyáron a magyarországi rokonokkal is sikerül találkoznunk, szeptembertől pedig újraindulhat az iskola, az élet.

Fotó: Gedő Ágnes

Bókay László/Magyar Kurír

–