Nagyböjti lelkinap az alsó tagozaton
Az egyházi év nagy időszakaihoz kapcsolódóan most érkeztünk meg a nagyböjti lelkinaphoz. Az alsósoknál a program összeállításának szempontjai voltak; hogy az egyes események természetesen kapcsolódjanak a kicsik ismereteihez, szokásaihoz, érdekes és élményszerű legyen minden mozzanat, végül aktív tevékenységgel párosulva töltsük a különböző eseményekre szánt időt. Mindezt úgy kellett megtervezni, hogy Jézus szenvedéstörténetéhez kapcsolódjon, ismereteket nyújtson és lelki tartalommá, motivációvá váljon a gyermekekben.
A „szokásos” kezdés ezúttal is a közös szentmise volt, melyet a Székesegyház plébánosa, dr. Kajtár Edvárd atya tartott a Papnövelde úti kápolnában. A Kicsinyek Kórusa már fél órával előtte szorgalmasan gyakorolt, beéneklés és elsősorban a zsoltáros részek próbája zajlott. Az egységes, tiszta ének, érthető szövegmondás szempontjai szerint, nagy igyekezettel gyakoroltak, majd énekeltek a szentmisén, amiért itt és most nagyon nagy köszönetet mondunk nekik.
Edvárd atya prédikációja inkább egy kedves beszélgetés volt, mint szokásos homília. Így a gyerekek aktivitását, érdeklődését és mindennapi érzéseit megcélozva a következő tematika szerint haladtak a gondolatok:
A mai beszéd kérdések feltevésével kezdődik:
Kit szeretek jobban – anyut vagy aput? Ez egy rossz kérdés, mert másként szeretem őket.
Ki szereti a palacsintát? Ki szereti a spenótot? Ki szereti a kiscicákat, kiskutyákat? Real Madridot, Barcelonát?
Mi volt ezen kérdésekben a közös? Hogy szereted-e? Szeretjük, de másként a kiscicát, másként a palacsintát, másként a focit, másként a szüleinket. A mai evangélium arra tanít, hogy legyen bennünk szeretet, de sok mindent másként kell szeretnünk.
A palacsintát a pocinkkal vagy a fejünkkel, eszünkkel szeretjük?
Szüleinket eszünkkel is szeretjük. Másként szeretünk dolgokat, személyeket, ez abban áll, hogy belülről magunkból ebbe a szeretetbe mit teszünk bele. Palacsintához hozzátesszük a pocinkat, de a cicát, kutyát, unikornisokat érzéseinkkel szeretjük! Biztos senki sem kíván unikornis levest enni!
A különbség magunkból adódik – szerethetünk gondolatainkkal, érzéseinkkel, testünkkel.
Jézus arról tanított minket, hogy amikor a Jóistent szeretjük, mindent bele kell tennünk: erőnket, lelkünket, gondolatainkat, érzéseinket, jókedvünket, rosszkedvünket.
Szüleinknél már kicsit kevesebb elég, a cica, kutya, unikornis szeretetébe még kevesebbet, a palacsintáéba pedig még annál is kevesebbet. A Biblia szerint az a bölcs ember, aki ezt a különbséget mindig látja.
Anyut jobban szeretjük, mint a palacsintát, aput jobban, mint az unikornist, a Jóistent meg másként szeretjük, mint anyut, aput, kiscicát, palacsintát.
A szentmisén az egész közösség éneke is dicséretet érdemel, igazán szép és fölemelő volt. Itt meghallgatható a zenei szolgálatot vezető kórus és a teljes társaság énekének néhány részlete:
A következőkben évfolyamonként zajlottak a programok. Először mind a négy csoport keresztúton vett részt, négy helyszínen – négy tematika szerint.
Az első évfolyam számára Széles Edit tartott a nagyteremben „padlóképes keresztutat”. Az olvasott idézeteken kívül mindent saját szavaival vezetve, a gyerekeket aktiválva, érdekes és szép szimbólumokat felhasználva építette a társasággal föl a padlón a 14 stációt úgy, hogy a kicsik teljes fegyelemben és figyelemben tölthették az erre szánt időt.
A másodikosok a kápolnában „gyufásdobozos keresztutat” építettek, amelyet Takács Lajosné vezetett. Minden állomáshoz célszerűen kiválasztott annyira apró kellékeket kellett felhasználni, amelyek elférnek egy-egy felcímzett és ábrákkal díszített gyufásdobozban. Ezek bemutatása után a megfelelő, falon elhelyezett stációkép alá kerültek egy-egy égő mécses társaságában. A gyerekek pedig minden egyes állomásnál a náluk lévő kicsiny kereszt alakú papírlapra rajzoltak egy-egy piros szívecskét. Minden állomáshoz ima és ének is tartozott.
A harmadikosok a Széchenyi téri Belvárosi templom stáció-képeit végigjárva imádkozták el osztályfőnökeikkel a keresztutat.
A negyedikesek a Székesegyház csodálatos altemplomával ismerkedhettek, és ott vehettek részt a Lábár Tamás diakónus által vezetett keresztúton. Számukra elmélkedéssel és kiscsoportos foglalkozással folytatódott a program, amely szentségimádással és gyónási lehetőséggel zárult.
A legkisebbek a keresztút stációit ábrázoló rajzokat is színezhettek a délelőtt folyamán a termükben.
A másodikosok részt vettek a kápolnában egy egyházzenei foglalkozáson, ahol a képző- és zeneművészet is helyet kapott a nagyböjti lelkület megteremtésében. Egy kimondottan erre az alkalomra készült kis film is levetítésre került, amelyet már a YouTube-on is elérhetünk; címe: Nagypéntek a Havi-hegyen.
A következő magyarázat található hozzá:
A pécsi Havi-hegy egyházművészeti remekei a nagypénteki eseményekre méltón emlékeztetnek. A 2018. márcus 4-én készített fotók az ólomszürke felhők előtt magasodó keresztekről Mária fájdalmára és Jézus kínhalálára emlékeztetnek.
Gyöngyösi István a Szent Mór Iskolaközpont tanáraként a nagyböjti lelkinapra készítette ezen zenés összeállítást, amelyben a helyi lehetőségek megmutatása és a személyesség kap hangsúlyt. Ő maga is e spirituális hely közelében lakik, s gyakran fölsétál a keresztekhez megnyugvást, feltöltődést keresve. Pergolesi, Bach és Lotti zeneműveiben pedig gyakran szerepelt már előadóként, amelyeket legtartalmasabb lelki és zenei emlékei között tart számon.
A témához kapcsolódó közös daléneklés keretében a gyerekek a feketevasárnapi Introitust gyakorolták:
A foglalkozás végén még egy filmtöredék is levetítésre került Jézus szenvedéséről.
Itt a kicsik számára is alkalmas egyéni vágás során készült részletet láthattak a gyerekek azzal a magyarázattal, hogy egy filmrendező hogyan képzelte el Jézus szenvedéstörténetének jeleneteit a megostorozástól a kereszten való haláláig.
A harmadik évfolyamosok egy érdekes didaktikus film kapcsán gondolkozhattak és beszélgethettek az önfegyelemről, a böjt testi és lelki nehézségeiről, értékéről, fontosságáról. A téma az ún. Marshmallow teszt, amit gyermekekkel végeztek azt figyelve, hogy képesek-e egy későbbi nagyobb jutalom érdekében elhalasztani a cukorevés élvezetét.
Keresztény hitünk legmélyebb titkai és legfontosabb motívumai találhatók a húsvétot megelőző nagyböjti időszakban, amellyel kapcsolatban nemcsak az események ismerete, hanem azok egyháztörténeti fontosságú részleteinek megértése, átélése is célja ilyenkor a lelkinapi eseményeknek. Nem könnyű mindezt 6 – 10 évesekkel megvalósítani, mégis hisszük, hogy ezen a délelőttön érdemes volt együtt átélni a tudatosan és szépen megrendezett programokat.
–
KÉPGALÉRIA
Gyöngyösi István fotóiból
