Gondolatok Szent Mór ünnepén

Sokféle ünnep van. Egyházi és állami, van ünnepe a családoknak, a barátoknak és a rokonságnak, sőt ünneplik ma már az együtt járást is. Ünnepelnek a tűzoltók, a méhészek, a könyvtárosok, az egészségügyi dolgozók és a közalkalmazottak, és van emléknapja az aradi vértanúknak, a magyar sajtónak, a magyar-lengyel barátságnak vagy a Tisza élővilágának. Hosszú a lista, nem is folytatom tovább. A sokféle ünnep között akad fényes, nagyszabású, méltóságteljes avagy szerényen ünnepelve is megindító, és van névleges, csupán a naptár által jegyzett nap. Ez utóbbi, ha mégis ünnepelni kell, kínos kötelesség.

Szent Mór ünnepe, iskolánk névadójának napja gimnazistáink számára nemhogy kínos alkalom, de még csak kényszerű kötelesség sem volt. Ez az október 25-i kedd a figyelemről, az interakcióról, a dialógusról és az alkotásról szólt. Csupa olyan dologról, ami hozzátesz a világhoz, ami építi a közösséget, ami mozgásban tartja, neveli a szellemet, a Szent Mór lelkületét. Mert a falak ereje – talán nem is kellene mondani tovább a jól ismert, generációk emlékezetét összekötő regény történelmi alakjának szavait – nem a kőben vagyon!

Nyilván abban is, a kőben is, hiszen ki ne gondolná végig, amikor az épület Papnövelde úti szárnyának széles lépcsőfeljáróján a legfelső emeletre megy reggelente, vagy ha benyit a Hunyadi úti szárny kápolnájának veretes barna-arany kapuján, ha fölnéz a Díszterem mennyezetének barokk pompájára, hogy mi mindent láttak ezek a falak, miféle örömben-bánatban voltak társak ezzel a néma, fenséges jelenléttel! Szóval fontos a kő. A régi és az új, a sportcsarnok tágas tere, a Szent Mór Café meghitt menedéke, az osztálytablók sora éppúgy, mint a többszáz év fenségét sugárzó tárgyi hagyomány. Fontos, de ami élővé, örökíthetővé teszi, az a napról napra benne lüktető élet, az iskolaélet, az iskolai hétköznapok dinamikája; az, ha a tér használatban van, ha keretet ad a munkálkodásnak.

Éppen ezért volt annyira élő az idei Szent Mór nap. Élő volt, mert a diákok maguk élettel töltötték meg az ünnep alkalmait. Az előadások (Dr. Kunsági-Máté Sándor, a PTE-ÁOK Szerves és Gyógyszerkémiai Intézetének docense és Czopf Áron eszmetörténész, iskolánk volt diákja) nem csupán gondolatokat ébresztettek, de teret adtak a diákok kérdései, reflexiói számára, és megerősítést abban, hogy a valódi tudás személyes konstrukció, és csak kérdések, ha kell, kételyek során, közösségben és önmagunkkal folytatott dialógusok által épül.

Párbeszédre, kreativitásra, csapatmunkára épített az az iskolaismereti vetélkedő is, melynek során az osztályok iskolánk múltját, jelenét és jövőjét gondolhatták végig, és gondolataikat, élményeiket, álmaikat szövegbe önthették, lerajzolhatták, avagy filmet készíthettek belőle.

Október 25-én ünnepelt a Szent Mór Gimnázium. Nem matrózblúzban, nem szorosra kötött nyakkendőkben, nem teátrálisan. Hanem értő és aktív figyelemmel, együttműködve, alkotva, gondolkodva. Az öröm ünnepe volt. Boldog (Szent) Mór püspök – akinek személyében az első magyar írót, remete szent András és Benedek élettörténetének megörökítőjét is tisztelhetjük –, az iskola névadója, az egyházmegye társvédőszentje a hozzá legméltóbb megemlékezést kapta.

Az iskolatörténeti vetélkedő szoros versenyében a díjazott osztályok:

I. 12. f osztály (nyereménye egy egynapos osztálykirándulás 100 000 Ft-tal)

II. 10. f osztály (nyereménye egy általuk választott mozielőadás jegyei)

III. 11. f osztály (nyereménye egy csokitorta)

+ a 9. f osztály, amelynek minden, a versenyfeladatokban munkálkodó tagja történelemből vagy irodalomból jelest kap (ez természetesen az első három helyezettnek is jár).

Gratulálunk a nap valamennyi résztvevőjének: az osztályoknak és a tanároknak, a programszervezőknek és a lebonyolítóknak, az előadóknak!