Augusztus 31-én, csütörtökön került sor a 2017/18-as tanévet megnyitó szentmisére és ünnepélyre. A székesegyházban nagy tömeg várta a szokásos kezdést, amikor új elsőseink orgonaszóra ünnepélyesen bevonulnak, és elfoglalják helyüket. Püspök úr, Norbert atya – iskolánk püspöki biztosa –  és igazgatónőnk, Gyetvainé Szenczi Erika fogadta őket a déli bejáratnál.  A kicsik valójában most lettek „szentmórosok”…

Dr. Udvardy György megyéspüspök úr kedves szavakkal köszöntött mindenkit, majd ő is megkülönböztetett figyelmet fordított a kicsik felé. Az örömről beszélt, a találkozás, viszontlátás öröméről, a Jóisten nyújtotta öröm befogadásáról. A növekedés, az önismeret, a szülői felelősséggel való növekedésnek, a tanításnak, a megértésnek öröméről. Adja Isten, hogy a most megkezdett tanév segítsen bennünket abban, hogy „Gyökeret verjünk Krisztusban, erősödjünk a hitben.” Iskolánkban a szülők, tanárok, lelkipásztorok, gyermekek együtt valami szépet szeretnének készíteni, befogadni valamit a Jóistentől, mint egy nevelő közösség, szeretnének örülni az életnek. Annak minden elemének, tanulásnak, a küzdelemnek, a sportnak, a játéknak, az óráknak, a készületnek – hisszük, hogy ez javunkat szolgálja. Maga  is arra törekszik, hogy ez a tanév mindenki számára Istentől áldott időszak tudjon lenni. Ez a tanév különleges lesz, hiszen sok olyan körülmény érinthet bennünket az építkezés kapcsán, ami talán még bosszúságra is majd okot ad, de végül nagyon fogunk  örülni. Püspök atya köszöni a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket. Az Úr  áldását kéri mindenkinek az új esztendőre.

A szentmise bevezetőjében Norbert atya is az örömről beszélt, utalva püspök atya szavaira. Örömmel kezdjük el, és örömmel fejezzük majd be ezt a tanévet. Hívjuk a Szentlelket, kérjünk erőt. Bár egy kicsit szomorú, hogy el kell búcsúznunk a nyártól – de most búcsúzzunk el bűneinktől is, melyeket most bánjunk meg…

A homíliában bővebben hallhattuk Norbert atya gondolatait. Az előbb elhangzott evangélium utolsó mondataira utalt szellemesen az atya, miszerint „sírás és fogcsikorgatás” kezdődik. Reméli, hogy nem így sajnálkozunk a nyár és a szünet vége miatt. Visszaemlékezett saját diákkorára, évnyitóira, új és új tanéveire. Meg akart ő is felelni mindig annak, ami egy-egy korosztály tagjától elvárható. Készen állunk évfolyamunkra? Jézus szerint boldog az a szolga, akit hazatérő ura munkában talál, és rábízza minden vagyonát. Akkor tudunk jól dolgozni, ha kialakul a bizalom tanár és diák között.  A szeretett tanár tantárgya kedvelt. Mitől leszünk jó tanulók, hogyan tudunk bizalmat ébreszteni nevelőinkben? Igazi kapcsolatokban lehet növekedni – pl. osztályközösség. Norbert atya emlékeiben a tanulás azért volt jó, mert bizalom, egészséges verseny és a gyengébbek segítése jellemezte őket, és ez a lelkület előre lendít. A ház gazdája ha tudná, mely órában jön a tolvaj, nem engedné, hogy valamit ellopjon. Mit szeretünk, kit szeretünk, mi és ki a vagyonunk? Vigyázzunk egymásra, közülünk egy sem veszhet el. Katolikus iskolaként az egyház kereteiben akarunk tudást szerezni az élet kis és nagy kérdésiről. A „szentmórosság” egy értékes plusz identitás. Segíteni szeretnénk a diákokat a tudásban, a lelki életben. Norbert atya elmondja, hogy szívesen segít diáknak, tanárnak, szülőnek, ha elakadtunk valahol a szeretetben. Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ébren találja.

A homília után a Szentlelket hívtuk közös énekünkkel: „Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reánk kegyesen mennyből fényességedet! Jöjj el, jöjj, el, jöjj Szentlélek Úristen!”

Az egyetemes könyörgésekben diákjaink erőt kértek ahhoz, hogy meg tudjunk felelni ebben az évben a feladatainknak. A nagyobbak hálát adtak, hogy eljutottak a legfelsőbb évfolyamig. Köszönték szüleiket, segítő szeretetüket. Erőt, örömet kértek a hétköznapokra is.

Ezután a kórus vezetésével elénekeltük a régi pünkösdi himnusz néhány latin versszakát.

A Vegyeskar áldozáskor Horváth Márton Levente: O salutaris hostia (Ó, üdvösséges áldozat) kezdetű művét énekelte.

A Szentháromság dicsőítésével zárult a szentmise (Áldjon meg minket…).

Ezután került sor az igazgatói beszédre. Gyetvainé Szenczi Erika is örömmel köszöntötte az iskolaközösség tanulóit, szüleit, tanárait, és nem titkolta külön örömét, amelyet új óvodásaink és elsőseink  jelentenek mindnyájunk számára. Néhány gondolatát szó szerint idézzük:

  „Különösen is megható volt látni, ahogy püspök úr vezetésével félénken, mégis büszkén az óriási kapun át belépnek ebbe a varázslatos világba, eddig kincsként őrizgetett iskolatáskájuk, tolltartójuk, színes ceruzáik és az egyéb kellékek végre életre kelhetnek. Igyekszünk számukra minél tovább megőrizni az iskola varázsát. Ez a nagykapu azért is meghatározó számunkra konkrét és jelképes értelemben is, mert ballagó diákjainkat ugyanezen keresztül kísérjük ki, engedjük útjukra.

A nagykapun való belépés és kilépés között igen sok év telik el. Keresztény életünk egyik alapvetése, hogy lehet hibáznunk, akár eleshetünk, de abból felállhatunk, és mindig-mindig újrakezdhetünk. Az iskolai élet ezt a gondolatkört a maga természetes rendjével szolgálja, magától adja az újrakezdés, újragondolás lehetőségét. Most pontosan egy ilyen pillanatban vagyunk, kegyelmi pillanat ez, amikor az előttünk álló év még tiszta lap, hogy mi kerül rá, döntéseink, elhatározásaink formálni tudják. És erre biztatlak is benneteket: ne engedjétek, hogy pusztán sodorjanak benneteket az események.”

Ezek után a Papnövelde úti épületünk lépcsőházában elhelyezett bronz domborműről beszélt – amely püspök úr ajándéka. A „Mária a kis Jézussal” tulajdonképpen a máriagyűdi Mária átirata. Palástján megjelenik egyházmegyénk címere és egy felirat: „Reményt és jövőt adok nektek.”   Mária az életünkbe azzal is, hogy nem magasodik fölénk, talapzatával együtt is szemmagasságban van velünk tekintete. Egy-egy pillanatig elidőzhetünk itt, kérhetjük közbenjárását fontos pillanatokban.  

Szükség is lesz minden égi és földi segítségre ebben a tanévben. Előkészítették már a felépítendő tornacsarnok helyét, „elhordták a hegyet” az udvarról. Az ünnepélyes alapkő –  letétel szeptember 12-én 14 órakor lesz. Ezen alkalommal jeles vendégünk lesz dr. Udvardy György püspök úr, Balog Zoltán miniszter úr és Páva Zsolt polgármester úr. Ezúton szeretettel hívjuk a kedves szülőket, ha lehetőségük van rá, vegyenek részt a rendezvényen.

Új tanévünk más miatt is különleges lesz, ugyanis megújul a Papnövelde úti épület, és példa nélküli fejlesztésekben részesül mind technikai minőségben, mind felszereltségében. Ennek kivitelezése áldozatokkal jár, némi átszervezésbe is, pl. több szombati munkanapunk is lesz az év során.

Zárásképpen egy rövid történet; biztatásul:

Létezik egy bölcs afrikai törzsi szokás.
Amikor a törzsből valaki rosszat tesz, fájdalmat okoz valakinek, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik.
De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig
folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett.
Hisznek abban, hogy minden ember jónak születik, és a jóra törekszik, a
szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a sok jóra való törekvés közepette hibákat vét.
A hibákat segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában.

Tanulhatunk tőlük, ha a módszert nem is pontosan így alkalmazva, de a szándékot, hozzáállást mindenképpen. Azt kívánom, hogy nehézségeink idején erőt, elfogadást találhassunk közösségünkben.

–

KÉPGALÉRIA