VíziVándor tábor
Szentgotthárd – Körmend
2024. 08. 12. – 08. 18.

Idén hatodik alkalommal vehetett részt iskolánk a Vizi Vándortábor programban, melynek keretén belül egy héten át kenuzhattunk államilag támogatott, kedvezményes áron. Az állami támogatáson felül a Pécsi Egyházmegye is hozzájárult a gyerekek kedvezményes táborozásához, akiknek ezáltal nem kellett utazási költséget fizetniük. Nagyon hálásak vagyunk érte Püspök Úrnak.
A korábbi szigetközi kaland, a Felső-, majd az Alsó-Tisza, az Öreg-Túr, a Mosoni-Duna valamint a Bodrog felfedezése után idén a Rába meghódítására vállalkoztunk. Összesen 31 tanulóval és 2 pedagógussal (Tóth Viktor és Blatt Barbara) vágtunk bele a nem mindennapinak ígérkező kalandba.
Az első napon a MÁV-nak köszönhetően közel 6 órán át vonatoztumk a melegben előszőr Szombathelyig, majd Szentgotthárdig. Első szálláshelyünk egy kis kempingben volt, ahol már vártak minket a sátraink. A nagy melegben először feltankoltunk hideg innivalókkal a közeli boltból, majd kezdetét vette a foci és a röplabda. Estére az energiadúsabb diákjain a trambulinban vezették le még meglévő energiájukat.
Az idei évben először, nem kenukkal, hanem rafthajókkal túráztunk, melyeket másnap reggel közelről is megismerhettünk. A folyó speciális adottságai miatt idén nem közülünk kerültek ki a kormányosok, hanem felnőtt, képzett túravezetőket kaptunk mind a hat hajónkhoz. Beosztottuk a legénységet, majd a Rába habjaiba vetettük magunkat, s egészen Csörötnekig eveztünk. Az út eleinte kanyargós volt, majd a gát előtt kiegyenesedett s teljesen lelassult, ami igencsak megnehezítette az előre haladásunkat. Sátrainknak ezúttal is a helyi kemping adott otthont, ahol egy r övid pihenőt követően kezdetét vette a foci és a röpi, majd a naplementéig tartó kártyacsaták következtek.
A következő reggelen a reggelit követően összecsomagoltunk, majd ismét hajóba szálltunk. Az idei év leghosszabb távja, vagyis 22 km várt ránk Csákánydoroszlóig. A nap folyamán a folyó egyik legszebb és legtechnikásabb szakaszán eveztünk, ahol egymást érték a kanyarok megspékelve a folyó által összegyűjtött hordalékfákkal, s az út végén még egy rövid zápor is nehezítette a dolgunkat. Estére az Őrségi Nemzeti Park Természetvédelmi Látogatóközpontjának udvarán kötöttünk ki, ahol vacsora előtt még kiválasztottuk járműveinket a másnapi kerékpártúrához.
A negyedik napon közlekedési eszközt váltottunk és biciklire pattantunk. 16 kilométert tekertünk az Őrségben a közeli Vadása-tóhoz, útba ejtve Szőcét, ahol megcsodálhattuk a méltán híres tőzegmohás láprétet. A napunkat strandolással töltöttük, majd visszatekertünk Csákánydoroszlóra.
Másnap tábort váltottunk, így csomagjaink összepakolása után elindultunk Körmendre. Sátraink a Körmendi Bárkaház kempingben vártak ránk. A nap első részében kanyargós szakaszon haladtunk, majd eljutottunk hazánk egyetlen, még működő rőzsegátjához, ahol át kellett emelnünk a hajóinkat, s hamarosan megérkeztünk szálláshelyünkre. Ez volt az első olyan szállásunk, ahol nem csak napközben, hanem a kikötés után is strandolhattunk, így nem is késlekedtünk. Rövid gyaloglást követően a Rábába vetettük magunkat, s hagytuk, hogy a sodrás visszavigyen minket a 100-200 méterre lévő szálláshelyünkhöz. Miután kipancsoltuk magunkat besétáltunk Körmend belvárosába, s feltöltöttük ital- és rágcsálnivaló készleteinket. Estére a közeli kosárlabdapályán tombolták ki magukat a mozgékony diákjaink.
A következő napon áteveztünk Molnaszecsődig. Ez a Rába leghíresebb és leggyakrabban látogatott szakasza, ahol a gát miatt már lelassul a folyó. Emiatt az utolsó napon nem a technikai tudásunkra, hanem a fizikai erőnkre volt nagyobb szükségünk. A Döröskei-víztározó után kötöttünk ki, ahonnan buszokkal vittek vissza minket a szálláshelyünkre. Kora délután értünk vissza a szállásunkra, így bőven maradt időnk a strandolásra. Az utolsó este egy vetélkedőre invitáltak minket kormányosaink, ahol földrajzi és zenei kérdések, valamint ügyességi feladatok várták a csapatokat. Visszatérve a sátrainkhoz hajnalig beszélgettünk és játszottunk, majd idén utoljára, nyugovóra tértünk.
Az utolsó nap reggelén összecsomagoltuk, majd bepakoltuk a csomagjainkat egy teherautóba, amely a körmendi Vasútállomásra szállította azokat. Búcsút vettünk evezőinktől, mentőmellényünktől és kísérőnktől, majd elindultunk a 2 km-re lévő Vasútállomásra. A hazaút zökkenőmentesen zajlott, csupán 20 percet késtünk, de így is egy örökkévalóságnak tűnt a 40 fokos hősében a klímamentes utazás.
A hét nagyon jó hangulatban telt és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Végig nagyon meleg volt az idő, s két kisebb záport leszámítva ragyogó napsütés, így sokat tudtunk fürdőzni. 70 fkm-t eveztünk és nagyon sok élménnyel gazdagodtunk. Hálásak vagyunk a bennünket kiszolgáló személyzetnek, akik gondoskodtak csomagjaink szállításáról és a nagyon finom étkezéseinkről, valamint túravezetőinknek, aki változatos programokkal és folyamatos jelenlétükkel még izgalmasabbá tették napjainkat.
Remélem jövőre is sikerül pályáznunk, s felfedezhetjük az ország egy másik csodálatos vidékét!

KÉPGALÉRIA