Évről évre nagy körültekintéssel megünnepeljük az Aradi vértanúk emléknapját. Az 1949. október 6-án Aradon kivégzett 13 tábornok emléke szép példa a bátorságra, a hit – remény – szeretet egységére, melynek láttán még a fogvatartóik is tisztelték őket.

A kápolnai imák keretében került sor a megemlékezésekre. Az alsóban, miután Pap Zoltánné megemlítette mai egyházi ünnepünket; a Rózsafüzér Királynője napját, rátért az Aradi vértanúk méltatására.

Kis ünnepségünk zenével kezdődött és végződött; az elején az ismert Ady Endre vers; az Október 6. megzenésítését szólaltattuk meg, a végén pedig a magyar zenetörténet híres éneke; a Győzhetetlen én kőszálom hangzott el a gyermekközösség méltó előadásában.

A vetített képes megemlékezést Gyöngyösi István készítette.

Az 1848/49-es szabadságharc méltatása után az ezzel kapcsolatos aradi emlékhelyek bemutatására került sor; a Szabadság-szobor, a kivégzés helyén épült emlékoszlop, és a Páduai Szent Antal templom erre vonatkozó emléktábláinak a megtekintésére is lehetőség nyílt.

Legszebb része a megemlékezésnek a 13 tábornok egyenként kivetített képe alatti – utolsó szavaik felolvasása volt. Itt valóban bizonyításra került, milyen lelkületű emberek is voltak ők, akikre az emlékezés erőt adhat nekünk is életünk megpróbáltatásaira.

A végén buzdítottuk az osztályközösségeket arra, hogy városunk csodás emlékutcáját, az Aradi vértanúk útját járják végig, és a különböző művészek által elkészített szobroknál róják le tiszteletüket.

–
Emlékséta az Aradi úton – 1.b) osztály; fotó – Derkovits Emese

–

KÉPGALÉRIA