Történelem, lelkiség, hazaszeretet – mindezt szolgálják ünnepi megemlékezéseink. Az aradi vértanúk  bátorsága, méltósága, hite olyan példa, amelyet ismernünk, becsülnünk, követnünk kell. Rendszerint a reggeli kápolnai találkozásokon szoktunk megemlékezéseket tartani, azután énekórán, magyarórán, történelemórán külön is találhatunk alkalmat még mélyebb megismerésükre.

Az alsóban a negyedik évfolyam birtokolta a kápolnát, ahol Gyöngyösi István saját filmjét mutatta be a gyerekeknek – személyes aradi utazásáról  az emlékhelyek felkeresése és bemutatási lehetősége szándékával, dokumentumokkal kiegészítve. Megtudtuk, hogy a Szabadság-szobor eredetileg a főtéren volt, majd sok évtizedig lebontva hevert valami raktárban, és hogy újra felépíthették, de szigorúan a román hősök kapuja társaságában.

A Szent Antal templomban a kevésbé ismert, de ide vonatkozó kivégzettek emléktáblája is látható.

A kivégzés helyén egy obeliszk áll, ezt is láthattuk.

Majd egyenként következett a nagy emlékmű 13 domborművű képe, majd ugyanezen tábornokok pécsi, aradi úti szobrának fotója.

A filmnézés utáni énekórán Ady Endre: Október 6. c. dalát is elénekelte a 4.b) osztály.

Ez  a film később a 2.b-ben is levetítésre került. Utána a Magyar Himnuszt gyakoroltuk. Ők a délután folyamán felkerekedtek, és elindultak emléksétájukra az Aradi útra.

A gondviselés élményszerű meglepetést hozott; találkoztunk egy igazi magyar huszárral, aki kedvesen bemutatta öltözékét, felszerelését. Megtudtuk, hogy a fején csákó van, vállán mente, oldalán kard és tarsoly. Egyébként igen stílusos bemutató volt, ugyanis a huszár nem más, mint Huszár Ferenc tanár úr volt…

Ezután végigjártuk az Aradi út 13 szobrát, mindegyiküknél elhangzott a halottak emlékezetére szóló fohász: „Adj Uram örök nyugodalmat neki – És az örök világosság fényeskedjék neki.”

Bizonyára minden osztályközösség tudna mesélni a mai megemlékezésekről, de példának most ennyit sikerült bemutatni.

–

KÉPGALÉRIA
az Aradi úti emléksétáról