2021. október 9-én a fővárosban jártak 9-es tanulóink.

Esős, borús pénteki hajnalon kerekedett fel a 9. évfolyam valamint az őket kísérő pedagógusok a budapesti tanulmányi kirándulásra. Bár többek igen komolyan küzdöttek a természeti elemekkel (a hajnali hűvös időjárás, valamint a korai kelés) mire a bérelt autóbusszal Kelenföldre értünk, már kipihenve, verőfényes napsütésben vághattunk neki úti célunknak.

Kirándulásunk két programelemből tevődött össze. A Millenáris Parkban rendezett „Világraszóló Bajnokaink interaktív kiállítás” a magyar sporttörténet legszebb lapjaira írandó sporttörténeti eseményeit mutatta be, játékos formában. Itt megcsodálhattuk korábbi és jelenlegi olimpikonjaink személyes tárgyait, ereklyéit, s mindehhez igazán csodás tárlatvezetést kaptunk kézhez. Tanulóink itt olyan sportokat is kipróbálhattak mint a sportlövészet, a kajakozás, illetve a reflex falon is próbára tették reakcióidejüket, gyorsaságukat.

A második, szintén a történelmi emlékezethez, ugyanakkor egy másik perspektívából kapcsolódó helyszínünk Mindszenty József bíboros börtöne volt, amely egyes pontjain szinte érintetlen, eredeti állapotban maradt fenn. A Rákosi-rendszer egyik „legnyomorúságosabb fegyencét”, Magyarország hercegprímását életfogytig tartó fegyházra ítélték 1949-ben, majd ezt követően több, mint négy évet töltött a Conti utcai ÁVH-börtönben.

Diákjaink néhány nappal később így adtak számot az ott látottakról, tapasztaltakról:

• Lehetett érezni a hely nyomását, nyomasztó hangulatát. Én át tudtam érezni azokat a szenvedéseket, amik az akkori rabokkal történtek.
• Számomra tanulságos volt, hogy még a legrosszabb helyzetben is lehet mibe kapaszkodni… Mindszenty például nagyon sokat imádkozott.
• Nagyon érdekes volt hallani a bilokációról, amikor Pio atya megjelent Mindszenty cellájában és együtt imádkoztak.
• Megdöbbentett, hogy ennyire eltitkolták a fegyház létezését.
• Érdekes volt látni, hogy milyen kicsi cellákban laktak a rabok.
• Amióta ott jártunk, jobban megbecsülöm a dolgaimat és azt, hogy hova születtem.
• Azt tanultam meg Mindszenty életéből, hogy sohasem szabad feladni, bármilyen nehéz is a helyzet.

Kísérő pedagógusként úgy gondolom, számos pozitív hozadéka volt az egész naposra nyúló tanulmányi útnak. Azon túl, hogy a 9. évfolyam Szent Móros diákjai közelebb kerültek egymáshoz, sikerült belátást nyerni történelmi nagyjaink életébe, megpróbáltatásaiba, valamint a BKK szövevényes járataiba.

Bár egy iskolai nap így kimaradt a kirándulók életéből (ide tessék a zokogó kilencedikeseket és kísérőiket képzelni), ugyanakkor rengeteg élménnyel, emlékkel, tudással gazdagodtunk (itt az illusztráció: örömtől és vitalitástól kicsattanó diákok, valamint a programok sikerességéért és az elkísért gyerekek biztonságáért aggódó, némileg frusztrált pedagógusok). 😀

Köszönjük  a lehetőséget és a szervezést! Szuper volt!

Tóth Viktor