Első évfolyamunk kicsi tanulói első áhítatra érkeztek szeptember 23-án a Szent Kereszt kápolnánkba. Iskolai életünkhöz szorosan hozzátartoznak az imák, áhítatok, szentmisék, egyházi ünnepek, szentek emléknapjai. Ezúttal Pietreleinai Szent Pio áldozópap ünnepére esett az első ilyen jellegű összejövetel. Elsőseinket tanítói, hittan-tanárai, Péter atya és István bácsi  vezették be szóval, gyakorlással, imádsággal, énekkel a „szentmóros lelkületet” megalapozó gyakorlatba.

Meglepő fegyelmezettséggel érkeztek a gyerekek a kápolnába. István bácsi azonnal „lecsapott rájuk” az éneklés gyakorlásával, amely szintén nagyon jól sikerült a lehetőségekhez képest. Már nem az óvodás énekeket, hanem igazi introitust, communio-t, válaszos zsoltárt szólaltattunk meg együtt annak örömében, hogy – Szent Ágoston szerint –  aki a templomban énekel, az kétszeresen imádkozik.

Péter atya szeretettel köszöntötte az elsőseinket, és arról beszélt, hogy Istennel való találkozásra érkeztünk. Ha fegyelmezettek vagyunk, ha odafigyelünk, és megengedjük az Úrnak, hogy megtaláljon itt minket, akkor jó úton járunk.

Az áhítat első része pontosan megegyezett a szentmisék rendjével, a köszöntés után a bűnbánati rész következett, majd az igeliturgia, mint az eseményünk legfontosabb része – kapott fő szerepet. Ildikó néni felolvasta az olvasmányt a „Párbeszédek könyvéből”, majd Péter atya az evangéliumot „Szent Lukács könyvéből”.  Arról volt ebben szó, hogy milyen tanácsokkal küldte Jézus tanítványait a nagyvilágba, az egyszerűség, a szegénység és az alázatosság vállalását várva tőlük.

A prédikációban az atya az áhítatok, misék felépítését, a különböző imák és események rendjét, fontosságát ecsetelte a gyerekeknek. Az Oltáriszentség részletes bemutatását is megigérte a következő alkalomra.

A hívek könyörgését 6 nagyon ügyes kicsi gyermek vállalta, és igazán méltón meg is valósította.

Ezek után a felnőttek áldozásával, majd a záróáldással fejeződött be ez a szép esemény.

KÉPGALÉRIA
Gyöngyösi István fotóiból