Erdei vándortábor
Mór – Oroszlány
2023. 07. 05. – 07. 11.

Idén ötödik alkalommal vehetett részt iskolánk az Erdei Vándortábor programban, melynek keretén belül egy héten át túrázhattunk államilag támogatott, kedvezményes áron. Az állami támogatáson felül a Pécsi Egyházmegye is hozzájárult a gyerekek kedvezményes táborozásához, amelyért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani.
Idén a túraútvonalak közül a Vértest választottuk. 26 tanulóval és 3 kísérővel (Kissné Gruber Adrienn, Tóth Viktor, Blatt Barbara) vágtunk bele a nem mindennapinak ígérkező kalandba.
Július 5-én reggel, hatalmas hátizsákokkal felszerelve indultunk útnak Sárbogárd és Székesfehérvár érintésével Mórra. A városon végigsétálva bevetettük magunkat az erdőbe, s egészen a Csuka-forrásig túráztunk, ahol 8 személyes sátraink katonai ágyakkal vártak ránk. Áramunk és melegvizünk nem volt, de ez nem okozott problémát. A közös beszélgetések és kártyapartik helyszínéül két nagy közösségi filagória szolgált.
Következő nap nekivágtunk első hosszabb túraútvonalunknak a Csókakői-várhoz. 8 km–t tettünk meg kidőlt faágak alatt és fölött, majd felmásztunk a várhoz, ahol a csodálatos kilátás kárpótolt minket fáradalmainkért. Innen újabb 8 km-t tettünk meg vissza a szállásunkhoz. A fák közé rögtön felkerültek a függőágyak, majd következhetett a játék.
Másnap ismét tábort bontottunk, s felkerekedtünk következő szálláshelyünkre – Szentgyörgyvárra, Menet közben egy csodálatos tó partján haladtunk el, ahol egy helyi terepjárós beszorult az út egyik mélyedésébe. Jó Szent Móros diákjaink természetesen rögtön a segítségére siettek és kimenekítették a sár fogságából. Második alkalommal a helyi vadászház udvarában voltunk elszállásolva. Itt volt áramunk, s a vadászházban tisztálkodhattunk, de térerőt csak elvétve találtunk egy fa tövében. Az udvaron kiváló terepet találtunk a röplabdázáshoz, majd sötétedés után a lámpafénynél zajló kártyajátékoké lett a főszerep.
A negyedik napon egy 23 km-es túra várt ránk a gánti Bauxitbányához. Oda felé kénytelenek voltunk kerülni, ugyanis az erdei utat lezárták a közelgő Koronglövő Világbajnokságra gyakorló versenyzők miatt. A bányához érve megtekinthettük a bányászati kiállítást bemutató múzeumot, s a külszíni fejtést is, ahol egy kicsit a Marson érezhettük magunkat. Az esti kikapcsolódást ezúttal tábortűzzel tettük színesebbé.
A következő nap reggelén összecsomagoltunk, majd csomagjainkkal elindultunk Kőhányás felé. Oroszlánkő romjait elhagyva hamarosan megérkeztünk a településre, ahol összesen 10 ház és egy út menti étterem volt található. A szállásunk egy üres telken állt, ahol sportolási lehetőség nem nagyon volt, viszont számos más játék állt rendelkezésünkre.
Utolsó csomagmentes túránk először egy közeli településre Vérteskozmára vezetett, melynek határában megtekintettük Szent Vendel emlékhelyét, majd tovább indultunk Várgesztesre, ahol sikerült egy boltot is útba ejtenünk, s így fel tudtuk tölteni tartalékainkat a hazaútra. Utolsó esténket tábortűzzel és közös beszélgetéssel zártuk.
A hetedik nap reggele kalandosan kezdődött, ugyanis kiderült, hogy egy diákunk udvaron hagyott kistáskáját elvitte a róka (vagy a macska). A problémát az jelentette, hogy az ételen kívül az érintett pénztárcája is benne volt a szütyőben. Hosszas keresés után felfedeztük a batyut a szemközti üres telken, de sajnos a pénztárca nem volt benne. További keresgélés után a telek melletti bozótosban azt is sikerült megtalálunk, így happy enddel zárult a kaland.
Reggeli után kettévált a csapat. A többség a közeli buszmegállóból induló autóbusszal tette meg az utolsó szakaszt Oroszlányig, míg néhányan gyalogosan – hátizsákosan teljesítettük a 13 km-es távot, útba ejtve a majki Kamalduli remeteség rendházát. Oroszlányból Budapestre, majd onnan Pécsre vonatoztunk.
A hét nagyon jó hangulatban telt és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Közel 90 km-t túráztunk, sokat játszottunk és rengeteg élménnyel (na meg néhány vízhólyaggal) gazdagodtunk, s nagyon jól éreztük magunkat. Remélem jövőre is sikerül pályáznunk, s bebarangolhatjuk az ország egy másik csodálatos vidékét!