Idén első alkalommal vehetett részt iskolánk az Erdei Vándortábor programban, melynek keretén belül egy héten át túrázhattunk államilag támogatott, kedvezményes áron. Az állami támogatáson felül a Pécsi Egyházmegye is hozzájárult a gyerekek kedvezményes táborozásához, amelyért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani. A túraútvonalak közül mi, a csodálatos, ám nem könnyű Mátrát választottuk. A pályázat által kínált maximális létszámmal, vagyis 36 tanulóval és 4 kísérővel (2 pedagógus és 2 volt diákunk) vágtunk bele a nem mindennapinak ígérkező kalandba.

Június 24-én reggel, hatalmas hátizsákokkal felszerelve indultunk útnak a vasútállomásról. Először Egerig vonatoztunk, majd onnan az első napi szálláshelyünkre, Sirokra utaztunk, ahol egy Campingben vártak minket a sátraink. 10 személyes katonai sátrakban voltunk elszállásolva, melyekben tábori ágyak szolgálták a kényelmes pihenés lehetőségét. Bemelegítésként még aznap este felmásztunk a Siroki várhoz.

Következő nap nekivágtunk a leghosszabb túraútvonalunknak. Hatalmas szintemelkedések és lejtések között (több, mint 600 méter) 23 km-t túráztunk. Az éjszakát a parádi Csevice Erdei Iskola táborában töltöttük.

Másnap csak egy 9 km-es túra várt ránk és egy nomád szállás, ezért a délelőttöt a civilizációs „ártalmakban” bővelkedő táborban töltöttük. Sokat játszottunk, miközben igyekeztünk minden létező telefont és power bank-et feltölteni, felkészülve ezáltal az árammentes szállás által kínált kihívásokra. Ebéd után nekiindultunk. Menet közben megálltunk az Ilona-völgyi vízesésnél, majd felfrissülve folytattuk az utunkat a Nagybükkfai-tisztásig, ahol már vártak minket a megszokott sátraink. Nem volt áram – kivéve néhány napelemes lámpát -, a vízforrás csupán egy lajtos kocsiból állt, a zuhanyt két kanna alkotta egy kicsiny sátorban, s csupán két pottyantós WC-nk volt, de végre senki más nem volt a környéken, csupán az állatok. Ennek örömére este hatalmas tábortüzet raktunk, melynél szalonnát, kenyeret és hagymát is sütöttünk.

A következő napon egy nehéz túra várt ránk, hiszen 680 méteres magasságból az ország legmagasabb pontjára, a Kékesre szerettünk volna feljutni. Miután felértünk, többen felmentünk a TV-torony kilátóba és onnan csodáltuk meg a környező tájat. Utunkat meredeken lefelé folytattuk tovább. Olyan nagy volt a lejtés, hogy sok helyen könnyebb lett volna fenéken lecsúszni, mint lábon lejönni, de szerencsére épségben leértünk mindannyian. Miután a kezdeti 680 méteres tengerszint feletti magasság alá leereszkedtünk, nekivághattunk a 960 méteren lévő Galyatető megmászásának, ugyanis az ottani Turistacentrum épülete mellett voltak felállítva a sátraink. A közel 19 km megtétele után estére kellően elfáradva vettük birtokba a szállást. Nagyon szép helyen voltunk, nagyon finom vacsorát kaptunk, s estére (mikor már besötétedett) még egy csillagászati bemutatóban is részünk lehetett, de a legnagyobb sikert mégis csak a zuhany aratta!

Ötödik napunk hivatalosan pihenő napnak indult, de mi természetesen nem tétlenkedtünk. A délelőtti pihenő után felkerestük a közeli boltot, hogy igen csak megcsappant „nasi” és üdítő készletünket feltöltsük. Ebéd után nekivágtunk a közeli (3 km) Piszkéstetőnek, ahol az ország legnagyobb obszervatóriuma található, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai végeznek vizsgálatokat. Nagyon izgalmas előadásban volt részünk, ahol nem a csillagokról és a csillagképekről hallhattunk, hanem az ország legnagyobb csillagvizsgáló távcsövének működéséről. Közelről megnézhettük a berendezéseket, és a csillagászok munkájába is betekintést nyerhettünk. Hazafelé felmásztunk a Galya-kilátóba, melyet 2014-ben újítottak fel. Nagyon jó volt felülről látni azt a hatalmas utat, amelyet a Kékestől megtettünk. A galyatetői éjszakák eszméletlenül hidegek voltak. 11-12 fok volt éjszaka, hálózsákban 2 pulcsi-2 nadrág is kevésnek bizonyult egyeseknek!

A pihenő nap után egy rövidke, 13 km-es túra várt ránk Fenyvespusztára, ahol ismét egy nomád táborhely fogadott minket. Mátraszentlászlón és Mátraszentistvánon keresztülhaladva, főként lejtmenetben (792 m), igen hamar elértük a szállást. A tábor „felszereltsége” már nem okozott meglepetést. Utolsó esténk lévén, tábortűzzel zártuk a hetet.

Vasárnap délelőtt utoljára pakoltuk be a hátizsákjainkat, majd elindultunk az 5 km-re fekvő Tar falucska vasútállomására, ahonnan a hazafelé tartó vonatunk indult.

A hét nagyon jó hangulatban telt és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Egy csepp csapadékkal sem találkoztunk, bár Galyatető felé haladva a hegygerincen láttuk, amint a völgyben szakad az eső.  Nagyon hálásak vagyunk a bennünket kiszolgáló személyzetnek, akik minden nap gondoskodtak csomagjaink szállításáról, valamint a nagyon finom és bőséges étkezéseinkről.

Remélem jövőre is sikerül pályáznunk, s bebarangolhatjuk az ország egy másik csodálatos vidékét!

– Blatt Péterné-

–

KÉPGALÉRIA

–