Erdei vándortábor

Felsőtárkány – Szilvásvárad

2021. 08. 02. – 08.

Idén harmadik alkalommal vehetett részt iskolánk az Erdei Vándortábor programban, melynek keretén belül egy héten át túrázhattunk államilag támogatott, kedvezményes áron. Az állami támogatáson felül a Pécsi Egyházmegye is hozzájárult a gyerekek kedvezményes táborozásához, amelyért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani. Idén a túraútvonalak közül mi, a csodálatos Bükköt választottuk. 35 tanulóval és 3 kísérővel (Kissné Gruber Adrienn, Tóth Viktor, Blatt Barbara) vágtunk bele a nem mindennapinak ígérkező kalandba.

Augusztus 2-án reggel, hatalmas hátizsákokkal felszerelve indultunk útnak a vasútállomásról vonatpótló autóbusszal. Először Egerig vonatoztunk, majd onnan busszal mentünk tovább Felsőtárkányba, ahol az erdei kisvasút felújítása miatt a sínek mentén folytattuk utunkat a Vöröskő-völgybe. A helyi Vadasparkot elhagyva egy tisztásra értünk, ahol már vártak minket a sátraink. 8 személyes katonai sátrakban voltunk elszállásolva, melyekben tábori ágyak szolgálták a „kényelmes” pihenés lehetőségét. A közös beszélgetések és kártya partik helyszínéül egy nagy közösségi filagória szolgált, melynek egyik végében két zuhanyzó volt kialakítva. A táborhelyen egyáltalán nem volt se térerő, se áram, világításra néhány napelemes lámpa szolgált. Örömmel konstatáltam, hogy mindez nem nagyon rázta meg a gyerekeket!

Következő nap nekivágtunk első túraútvonalunknak. Kisebb szintemelkedések és lejtések között (498 méter) 11 km-t túráztunk, s az 567 méter magas Imo-kőről csodálhattuk meg a vidéket.

Másnap a tábor legnehezebb, 15 km-es túrája várt ránk következő szálláshelyünkre – Bélapátfalvára. Elsőként kis kitérővel felkapaszkodtunk a 949 m magas Tar-kőre, ahol a Bükk varázslatos látványa tárult elénk. Utunkat egy hullámvasútra emlékeztető szakaszon folytattuk a Bükk-fennsíkra, miközben a bükki Őserdő mellett is elhaladtunk. Bekukkantottunk a Cserepes-kői barlangba, megmásztuk az Őr-kő szikláit (880 m), majd a Katonasírokat elhagyva megérkeztünk Bélapátfalvára, ahol egy csodálatos tó közelében voltak felállítva a sátraink. Az előző szállással ellentétben itt volt már térerő bizonyos pontokon, viszont áramunk csupán a közösségi filagóriában volt. „A fürdőszobánkban” változatlanul csupán hideg vizes ballon kínálta fürdésre volt lehetőségünk. Volt azonban a közelben bolt (2 km), egy vendéglő és egy büfé, így lehetőségünk adódott „nasi készleteink” feltöltésére.

A negyedik napon egy 13,2 km-es túra várt ránk. Elsőként felkerestük az apátság templomát, majd bevetettünk magunkat az erdőbe. Mivel egész napos esőt ígértek az időjósok, így nem döbbentünk meg, amikor kb. 6 km után zuhogni kezdett az eső. Elhagyva a bányaudvart, megmásztuk a Bél-kő bércét, ahonnan esőfüggönyön keresztül tekinthettünk le a bányára és a vidékre. Innen nagyrészt lejtmenetben, a felvizesedett talajon kissé csúszkálva, szuper gyorsan sikerült visszajutnunk a szállásra. A délutánt szárítkozással és pihenéssel töltöttük, majd este egy nagyon különleges élményben volt részünk. Ismét visszalátogattunk az apátsághoz, de ezúttal egy közel 60 fős csoporthoz csatlakozva, fáklyákkal a kezünkben mentünk fel a templomhoz, ahol egy rövid „történelem óra” keretében ismerkedhettünk meg az apátság és a templom történetével, amit belülről is megcsodálhattunk.

Mivel a következő napon csak egy kisebb, 8 km-es túra várt ránk a Szalajka-völgyig, ezért a délelőttöt pihenéssel és játékkal töltöttük, s csupán ebéd után kerekedtünk fel. Azon kevesek közé tartoztunk, akik sátrat verhettek a festői szépségű Szalajka-völgyben, melynek közepén, a Pisztrángtelep szomszédságában, egy múzeum melletti kis részen vártak ránk a sátraink. Visszatértünk a civilizációba! Birtokba vehettük a nyilvános WC-t, így volt meleg vizes zuhanyzónk, angol wc-nk, áramunk és térerőnk is.

Utolsó túránk első állomása a Fátyol-vízesés volt, majd felkapaszkodtunk az Istállós-kői barlangba. Innen 6 km-en keresztül másztunk felfelé, míg el nem értük a 959 m magasságban található Istállós-kőt. Ezt követően nagyrészt lefelé folytattuk utunkat, de kis kitérővel azért felkerestük a Gerennavár kilátópontot. Visszaérve a táborba egy rövid szusszanásra volt csupán időnk, ugyanis hamarosan indult kisvonatunk Szilvásváradra, ahol az Archeoparkba látogattunk el. Egy helyi történésznek köszönhetően bepillantást nyerhettünk a közelben található őskori lelőhelyek világába.

Vasárnap délelőtt utoljára pakoltuk be a hátizsákjainkat, majd elindultunk Szilvásváradra a kisvasúttal. Mivel a vonatunk indulásáig még maradt időnk, ezért meglátogattuk a Lipicai Ménesgazdaságot és a pacik mellett megtekintettük a Hajtókocsi kiállítást is. Ezt követően folytattuk utunkat a vasútállomásra, ahonnan a hazafelé tartó vonatunk startolt.

A hét nagyon jó hangulatban telt és a 4. napi zuhét leszámítva, az időjárás is kegyes volt hozzánk. Közel 130 km-t túráztunk, sokat játszottunk és rengeteg élménnyel (na meg néhány vízhólyaggal) gazdagodtunk, s nagyon jól éreztük magunkat. Hálásak vagyunk a bennünket kiszolgáló személyzetnek, akik minden nap gondoskodtak nagyon finom étkezéseinkről, valamint az erdészet munkatársainak, akik csomagjaink szállításával és folyamatos jelenlétükkel könnyítették meg napjainkat.

Remélem jövőre is sikerül pályáznunk, s bebarangolhatjuk az ország egy másik csodálatos vidékét!

A táborban készült képek elérhetősége alábbi linkre kattintva:

https://drive.google.com/drive/folders/1yYbar9JFR3agszW4C77jpBLiDxDjnKc3?usp=sharing

A vándortábori beszámolókat készítette: Blatt Barby