2019. május 3-án került sor 3 gimnáziumi osztályunk ballagására.

A tarisznyával és virággal felfegyverkezett menet a Papnövelde utcai épületből a kisebbek díszsorfala között vonult át a székesegyházba. Közben ballagási énekeket daloltak, menet közben dobos felvezető adta a tempót és az ünnepélyes hangulatot.

A szentmise főcelebránsa püspöki biztosunk; Lápossy Péter atya volt.

A zenei szolgálatot Kovács Szilárd székesegyházi orgonaművész, Stauróczky Balázs karnagy és az iskola fölsős és gimnazista tagjaiból álló énekkar vezette.

A mise záró áldása után a Magyar Himnusz közös éneklésével vette kezdetét a hagyományos ballagási ünnepség.

Elsőként dr. Udvardy György megyéspüspök úr beszédét hallhattuk, majd Tóth Árpád: Lélektől lélekig c. versét szavalta el Stauróczky Éva, 12.f) osztályos ballagó diákunk.

Ezután igazgatónőnk, Nagy Andrea búcsúzott a ballagóktól, és osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

A ballagó osztályok nevében Lajó Odil által írt gondolatokat Budavári Sebestyén olvasta fel.

„Választóvonalhoz érkeztünk, határhoz, kapuhoz; az, ami eddig a teljes felnőttségtől elválasztott, annak átlépése itt van közvetlenül előttünk.

Furcsa belegondolni, mennyire elképzelhetetlenül máshogy alakult volna az életünk, hogyha annak idején másik iskolába iratkozunk be. Semmi sem történik azonban véletlenül, és minden ember és élmény, ami itt az életünk része volt, bennünket épített és formált úgy, ahogy kellett, hiszen Isten mindig tudja, mire van szükségünk. Így hát, kedves évfolyam- és diáktársaim, legyünk hálásak az itt töltött évekért, a szép emlékeknek örüljünk, a rosszból tanuljunk, és legyen meg bennünk a bizonyosság, hogy mindez után pedig bármi is jön, arra alkalmasak és felkészültek vagyunk, bármennyire is ijesztő a jövő bizonytalansága.

Hogy mit jelentett ide járni? Négy-nyolc-tizenkét évnyi odafigyelést, támogatást, lehetőségeket. Lehetőséget kibontakozni, hitükben növekedni, életre szóló kapcsolatokat kialakítani, emlékeket gyűjteni, lelkileg épülni, alkotni és tanulni, mindent megtanult. Egymásnak egymást jelentettük, egy közösséget, barátokat. Tanáraink segítettek összetartozni, és nem csak szellemi, hanem lelki táplálékkal is bőven elláttak minket. Mindenki azon fáradozott, hogy egészséges lelkületű és értékrendű, eredményes, boldog, Istennel járó fiatalok lehessünk.

Kedves Tanáraink! Köszönettel és végtelen tisztelettel tartozunk az értünk, a fiatalságért való fáradságos és nemes munkáért. Egy újabb évnek is lassan vége, egy újabb évfolyam végzi el sikeresen a gimnáziumot. De mit ér az iskola tanárok nélkül? Kívánjuk, hogy hivatásukban mindig leljék örömüket, és még rengeteg eredményes fiatal kerüljön ki gondoskodó kezük alól.

Kedves szüleink, családjaink! Ti adtátok a támogató hátteret tanulmányainkhoz és sikeres felnövésünkhöz. Köszönjük a türelmet, a szeretetet és a biztatást, de a szigorúságot és az elvárásokat is, hiszen ettől lettünk jobb, erősebb, fejlődni akaró emberek.

Most el kell búcsúznunk egymástól. Talán keresztezik még egymást útjaink, vagy talán sokakkal egymás mellett futnak tovább, de ebben a formában többé nem találkozunk. Új terek és lehetőségek nyílnak meg életünkben, de szívünkben mindenhová magunkkal visszük a sok-sok élményt és emléket, ami ideköt.”

A szép beszéd után Rachmanyinov Ave Mariáját énekelte a 12. évfolyamosok Női kara.

Az iskola diáksága és a 11. évfolyam nevében Koreny Luca búcsúzott a ballagóktól.

Mendelssohn: Búcsú az erdőtől című művét a Vegyeskar adta elő. Vezényelt: Stauróczky Balázs, a hangképző és betanító tanár Tumpekné Kuti Ágnes volt.

Hagyományaink közé tartozik, hogy a végzős osztályok kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákjai, méltó módon, a ballagási ünnepségen vehetik át az elismeréseket.

Nagy Andrea igazgatónő adta át az arra méltóknak a könyvjutalmakat és két tanulónk: Kovács Gréta (12.g) és Tumpek Ferenc (12.f)  részére a Szent Mór-díjat.

Ünnepélyünk hagyományos módon a Boldogasszony anyánk közös éneklésével zárult.

–

KÉPGALÉRIA
Késmárki Tibor fotóiból
Velner Eszter fotóiból

–