Április 30-án diákok sorfala és virágok közt ballagtak el 12.-es diákjaink. Különlegesen szép hagyományunk, hogy a Székesegyházban a ballagási ünnepélyt szentmise előzi meg. A Káptalan utcán átvonuló, éneklő diákokat fel-felhangzó dobszó vezette fel, az út két oldalán nemcsak gimnazistáink hanem kisdiákok, sőt óvodásaink is megilletődve figyelték.
Az ünnepélyt a Himnusz nyitotta meg, majd Nagy Andrea igazgató asszony búcsúzott a diákoktól.
A 12.-esek elköszönő gondolatait Kerekes Zóra és Erki Ármin tolmácsolta. Zene és ének tette méltóbbá ünneplésünket, Vajda István gimnazista diákunk gordonkán játszott, a 11.-esek kamarakórusa spirituálét énekelt. Majd Garai Gábor: Jókedvet adj című versét Bocz Benedek adta elő.
Ünnepélyünk záróaktusaként a díjakat, könyvjutalmakat adta át az intézmény vezetője.
Szent Mór-díj bronz fokozatát Botár Abigél, Sándor Zita, Pillmann Róbert, ezüst fokozatát Pillmann Lilla, Berényi Petra, arany fokozatát Papp Virág kapta.
A Máltai Szeretetszolgálat által alapított karitatív szolgálatért alapított díjat Jani Anna vehette át.

Nagy Andrea ünnepi beszédének egy részletével búcsúzunk el 12.-es diákjainktól:

„Olyan volt az itt töltött 4, ill. 12 évetek, mint egy fa, annak terebélyesedő lombjával és vastagodó törzsével.

A kivágott fák élettörténetét vissza lehet követni évgyűrűik vizsgálatával: minden egyes év a fa törzsén egy jól kivehető évgyűrű, mely megmutatja annak az időszaknak a fejlődését, gazdagodását. Ha majd életetek végén visszatekintetek életutatokra, akkor fogjátok igazából látni, hogy a Szent Mórban töltött évek során miben és hogyan is fejlődtetek.

Jól tudjátok, akár vékony, akár vastag törzsű legyen is az a fa, erős gyökerekkel kell kapaszkodnia ahhoz, hogy ne tépázza meg a vihar és ne fordítsa ki helyéről. A kőzet, amibe kapaszkodik a Ti fátok gyökere, stabil, nem egy laza talajréteg. Gyökereitekkel életetek két legstabilabb pontjához kapcsolódtok: a családotokhoz és a Szent Mórhoz, ide, ahová 12, vagy 4 éves növekedésetek köt Benneteket. A gyökereket elvágni nem lehet, különben megszűnik az élet. S ha az ember jövőt akar, vállalnia kell a múltját és a jelenét. Vállalnia kell gyökereit. Tanáraitokkal együtt bízunk benne, hogy olyan értékekkel gyarapodtatok, melyek megtartanak benneteket felnőtt életetek során is.

Szent Jakab zarándokút Áldásával engedlek Benneteket utatokra:

„Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el,

legyen Veled az Isten, kérjük kísérjen el!

Kérjük oltalmazzon meg, és adjon néked erőt,

utadon vezessen, formáljon, szeressen,

legyen a te őriződ!”

Válogatás a gimnáziumi ballagás pillanataiból: