Iskolánk énekkarai 12. alkalommal sorakoztak föl a Pálos-Lyceum templomban, hogy  kórusművek megszólaltatásával emlékezzenek meg Szent Cecília, az egyházi zene védőszentjéről.

A hagyományoknak megfelelően közös énekkel indult az esemény a szülőkkel, vendégekkel zsúfolásig megtöltött templomban. Introitus Szent Cecília tiszteletére (Mp3) – a versust a több, mint 50 tagú, szép hangú Kicsinyek Kórusa vezette.

Ezután Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről c. költeményét hallhattuk Sándorné Kiss Gabriella szívből jövő előadásában.

A vers arról szólt, hogy sok mindent megpróbálhatunk, értékes, hasznos és szép dolgokat, de mind hasztalan, ha nem áll mögöttünk az Úr. Egyébként nem titok, hogy a kicsikkel imádkoztunk szereplés előtt azért, hogy méltó módon tudjunk megszólalni ezen a szép ünnepen. Kértük, álljon mögénk az Úr…

A Kicsinyek Kórusa jókívánságainak kánonba szedett előadásával folytatódott az áhítatunk: Áldjanak az égiek, fény kísérjen és szeretet, bármerre jársz…

Ezután Kopjár Anikó tolmácsolta rendezvényünk sajátosságait, nevezetesen; hogy ez nem hangverseny, hanem az egyházi zeneművek segítségével imádságos légkört teremtő közösségi együttlét. Ezért is nem kértünk tapsot, hiszen az előadók itt nem magukat ünnepeltetik, hanem az Urat, aki lehetőséget, tehetséget adott ahhoz, hogy a zenei szolgálat szép feladatában részt vehessünk.

Dona nobis pacem! = Adj nekünk békét! – mondogatja a Kicsinyek Kórusa latinul ismételgetve Mary Lynn Lightfoot művében, amely eszünkbe juttatja a szentmisék béke-kézfogását, és azt, hogy nagyon sokan szándékosan a béke ellenségei.

De ez a sok gyerekhang képes elűzni a rosszat; és békés, jó érzést kelteni azokban, akik hallgatják őket.

Ezután egy kis zenetörténeti kalandozás következett a többi kórus részvételével. A középkori – gregorián muzsikából kialakult – kezdeti többszólamúság érdekes példája a Nobilis, humilis kezdetű ún. ikerének; A Szentháromság dicsőítése két éneklő és egy hangszeres szólammal. Néhány „együttállás” még véletleszerű, néha még féltek is a gyerekek megszólaltatni, mert azt hitték, hogy ők vagy valaki más rossz hangot énekel. Évszázadokig tartott a konszonáns és a disszonáns tudatos megkülönböztetése, alkalmazása. A mű két azonos egysége között pedig két férfihang énekelte a középrészt, ezúttal egyiket Stauróczky Balázs kórusvezető, másikat Gyöngyösi István orgonista énekelte a Nagykórus visszatérése előtt.

Szintén középkori mű, a kolostori iskolákban „divatos” misztériumjákékok világát idéző Procedentem sponsum – a Megváltó születését hirdető és ezen örvendező részekből álló tematikus mű, amelynek kétszólamú gregorián sorait kétféle dicsőítés váltogatásával egészítette ki a Nagykórus.

A Leánykar egy barokk és egy romantikus művet énekelt. Először a fájdalmas Szűzanyáról szóló 20 versszakos – szintén váltogatott felosztással – Giuseppe Tartini által megzenésített Stabat Mater Dolorosa kezdetű régi szekvenciát.

A fiúk által énekelt gregorián sorok a vatikáni nagypénteki keresztúton rendszeresen hallhatók. A leányok által énekelt részek az adott tematika szerinti érzelmeket különösen szép akkordok sorával fejezik ki.

Veni Domine – Jöjj, Uram!

Az elegancia és szépség mestere – Felix Mendelssohn műve megrázóan szép, a Megváltó után vágyakozó ember imája – ezúttal három szólamban, orgonakísérettel.

A romantika stílusában maradva a Lyceum templom 34 éve szolgáló kántora a híres pécsi Angster gyár 500. sz. orgonáján játszott egy Cesar Franck darabot Grand jeu címmel. Sokan a város legszebb hangú hangszerének tartják ezt az orgonát, ezért is szerettük volna, hogy erről most mindenki meggyőződhessen.

Az angyali üdvözlet pillanatát zenében megörökítő Dixit Maria kezdetű Hässler mű is latinul csendült fel a Vegyeskar előadásában.

Miként az Úrangyala kezdetű imádságban is elhangzik; Szűz Mária elfogadja a feladatot; anyja lesz Megváltónknak.

A rabszolgasorba taszított négerek vallási énekei a spiriuálék. Szabadság utáni vágyuk csak a túlvilágon teljesülhet.

Ez a témája a Deep River című, ismeretlen feldolgozó által készített kórusműnek.

Meg egy, XX. században született mű is felcsendült a Vegyeskar előadásában, az egyházzenészek példaképének is tekinthető Bárdos Lajos Istené az áldás c. kánonja, amellyel méltón záródott a kórusok évezredeket átölelő zenetörténeti korszakokból válogatott zenei imádsága.

A hagyományainkhoz hűen közös énekkel zártuk egyházzenei áhítatunkat. Kihez az Úr elküldé angyalát kezdettel fennhangon köszöntük meg az Úrnak Szent Cecíliát, a szép zenét, az est lelkületét, és mindenkinek a munkáját, aki ezért bármit is tett ill. jelen volt!

–

–

KÉPGALÉRIA 
Velner Eszter fotóiból