Szent Mór vízitúra tábor – Szigetköz

2019. július 8 – 14.

Az idei tanévben sem maradhatott ki az iskolai vízitábor. Már februárban pályáztunk a Vízivándor programba, amely a Bejárható Magyarország programsorozat része, és azzal a céllal született, hogy a fiatal generációkkal megismertesse és megkedveltesse a vízitúrázást.

A hazai iskolák számára felkínált pályázati lehetőség lényege, hogy a diákok és kísérőik kedvezményes, államilag támogatott áron vehetnek részt egy hetes táborban.

A vízivándor táborok programja hat útvonal-lehetőséget kínál fel, amelyből mi a még számunkra is ismeretlen Szigetközt választottuk. Az állami támogatás mellett a Pécsi Egyházmegye belső pályázata is segítette anyagilag a táborozást, így a gyerekek kedvező áru önrész befizetésével vehettek részt az egy hetes programban.

Huszonkilenc diák és öt felnőtt kísérő alkotta a csapatunkat. A tábor indulási pontja a Mosonmagyaróvártól északra fekvő kicsi falu, Dunasziget volt. A szállás elfoglalása és a még otthonról hozott ebéd elfogyasztása után egy rövid, a vízitúrázás alapjairól és balesetvédelemről szóló tájékoztatón vettünk részt, majd a további program már a vízen folytatódott. A vízitúrán résztvevő diákok egy része már korábban is vett részt evezésen, de az újaknak is meg kellet ismerni a kenuzás, evezés gyakorlati alapjait. Nagy élmény volt a falu melletti Duna holtág, amely egy szivárgó ág, a vize kristály tisztaságú – különleges volt rajta evezni.

Mivel vándortáborról van szó, két-két éjszakát töltöttünk mindegyik szálláshelyen, a már említett Dunaszigeten, Kisbodakon és Ásványrárón. Tízfős katonai sátrakban szállásoltak el minket, telepített tábori ágyakon aludtunk. A nehezebb csomagjainkat mikrobusszal szállították egyik helyről a másikra, mialatt mi a vízen jártunk. Az ellátásunk minőségileg és mennyiségileg is kiváló volt, minden szervező és szállásadó részéről nagy együttműködést és segítőkészséget tapasztaltunk.

Öt napon keresztül, hat kenuval jártuk be a Szigetköz vízi labirintusát. Az ébresztő és a reggeli után szálltunk vízre. Vadregényes világot ismertünk meg a Szigetközben, mely olyan hatalmas és szerteágazó, hogy csak töredékét tudtuk bejárni ezalatt a pár nap alatt. Alig volt olyan hely, amelyet kétszer érintettünk volna. Két hivatalos túravezetőnk nagyon jól ismerték a holtágakat, változatos helyekre vittek bennünket. A legnagyobb élményt a kisebb nagyobb zúgók és a szűk, kenuval is alig járható szakaszok jelentették, amelyekben sokszor éreztük úgy, mintha egy valódi őserdőben lettünk volna. Az időjárás nem volt mindig kegyes hozzánk. Volt részünk napsütésben, éjszakai 11-12 fok hidegben; megtapasztaltuk, hogy milyen szakadó esőben hosszasan evezni. Általában 4 óra körül fejeztük be a túráinkat, utána vacsora, majd a takarodóig mindenki szabadon tölthette el az idejét (strandröplabda, ping-pong). Az utazás előtti utolsó napon a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt nem tudtunk vízre szállni. Ennek a napnak a délutánján fakultatív sárkányhajózásra lehetett jelentkezni, melyet néhányan ki is próbáltak.

Gyorsan eltelt a hét, vasárnap reggel Ásványráróról indultunk vissza. A kísérők és a diákok közötti kapcsolat kiegyensúlyozott és zökkenőmentes volt, a gyerekek maradéktalanul teljesítették a túravezetők elvárásait. Hosszú vonatozás után sok élménnyel gazdagodva értünk haza. Bízunk benne, hogy sikerült megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel a természetjárás e különleges formáját. Többen már a hazaúton kérdezték, hogy jövőre lesz-e vízitúra, hová megyünk és jelezték, hogy már jelentkeznek is a következő táborra. A program jól szervezett, érdemes a jövőben is pályázni.

Bayer László és Ildikó

–

KÉPGALÉRIA

–